2Krónikák 32:1–33
32 Miután Ezékiás hűségesen véghez vitte ezeket,+ eljött Szanhérib, Asszíria királya, és megtámadta Júdát. Ostrom alá vette a megerősített városokat, hogy áttörve a falaikat elfoglalja őket.+
2 Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, hogy harcoljon Jeruzsálem ellen,
3 tanácskozott a fejedelmeivel és a harcosaival, és úgy határozott, hogy betömi a városon kívül levő vízforrásokat.+ Ők pedig támogatták őt.
4 Sok ember gyűlt össze, betömték az összes forrást meg a patakot, amely keresztülfolyt a területen, és ezt mondták: „Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”
5 Azonkívül elszántan újjáépítette az egész lerombolt falat, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat. Helyreállította Dávid városának a Dombját*+, és rengeteg fegyvert* meg pajzsot készített.
6 Hadvezéreket jelölt ki a nép fölé, összehívta őket a városkapu közterére, és így bátorította őket*:
7 „Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától,+ se a vele levő sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.+
8 Ővele emberi erő* van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat.”+ A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.+
9 Ezután Szanhérib, Asszíria királya, amikor egész haderejével és királyi pompájával* Lákisnál volt,+ elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt,+ ezekkel a szavakkal:
10 „Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?+
11 Vajon nem vezet félre titeket Ezékiás, hogy éhen és szomjan haljatok, amikor ezt mondja: ’Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!’+
12 Hát nem maga Ezékiás távolította el Istenetek* magaslatait+ meg oltárait+? És aztán nem ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ’Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon áldozzatok, hogy felszálljon az áldozatok füstje!’+
13 Hát nem tudjátok, mit tettem én és mit tettek ősapáim az országok összes népével?+ Ki tudták-e szabadítani a nemzetek istenei országukat a kezemből?+
14 Az ősapáim által elpusztított nemzetek istenei közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből? Hát a ti Istenetek képes volna erre?+
15 Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy félrevezessen titeket!+ Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősapáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!«”+
16 Szolgái tovább gúnyolták Jehovát, az igaz Istent és az ő szolgáját, Ezékiást.
17 Szanhérib még leveleket is írt,+ hogy sértegesse Jehovát,+ Izrael Istenét, és gúnyolja őt. Ez állt bennük: „Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem tudták kiszabadítani népüket a kezemből,+ Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből.”
18 Hangosan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a fal tetején volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és így elfoglalhassák a várost.+
19 Ugyanúgy gúnyolták Jeruzsálem Istenét, mint a föld népeinek isteneit, amelyek emberi kezek művei.
20 De Ezékiás király és Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva Istenhez, aki az égben van.+
21 Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden erős harcost,+ vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenülve tért vissza földjére. Később bement istenének a házába*, és a saját fiai közül néhányan megölték karddal.+
22 Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának és mindenki másnak a kezéből, és nyugalmat adott nekik minden oldalról.
23 Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak,+ Júda királyának, és ezután az összes nemzet nagy tiszteletben tartotta őt.
24 Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Imádkozott Jehovához,+ ő pedig válaszolt neki, és adott neki egy jelet*.+
25 Ezékiás azonban nem volt hálás azért a jóért, ami történt vele, mert a szíve felfuvalkodott. Isten ezért megharagudott rá és Júdára meg Jeruzsálemre.
26 Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott, megalázta magát+ Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem sújtott le rájuk Ezékiás napjaiban.+
27 Ezékiás igen gazdag lett, és rendkívüli dicsőséget szerzett.+ Raktárakat+ készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára.
28 A gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak is készített raktárakat, továbbá istállókat mindenféle állatnak és aklokat a nyájaknak.
29 Városokat is épített magának, és rengeteg állata, nyája és csordája lett, mert igen nagy vagyont adott neki Isten.
30 Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon+ vizének felső forrását+, és levezette azt nyugatra, egyenesen Dávid városába+. Ezékiás minden munkájában sikeres volt.
31 Ám amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a követeiket, hogy az országban történt jel*+ felől kérdezősködjenek,+ az igaz Isten magára hagyta őt, hogy próbára tegye,+ és megtudja, mi van a szívében.+
32 Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és odaadó szeretetből fakadó tetteit,+ le vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában,+ Júda és Izrael királyainak a könyvében.+
33 Végül Ezékiás meghalt, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn.+ Egész Júda és Jeruzsálem lakossága kifejezte iránta a tiszteletét, amikor meghalt. A fia, Manassé lett a király utána.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „Millót”. Héber kifejezés, melynek jelentése: ’megtölt’.
^ Vagy: „hajítófegyvert”.
^ Szó szerint: „a szívükhöz szólt”.
^ Szó szerint: „hús-vér kar”.
^ Vagy: „egész királyi hatalmával”.
^ Szó szerint: „az ő”.
^ Vagy: „templomába”.
^ Vagy: „előjelet”.
^ Vagy: „előjel”.