2Mózes 13:1–22
13 És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek:
2 „Szentelj* nekem minden hímnemű elsőszülöttet* az izraeliták között, embert és állatot egyaránt. Ők az enyémek.”+
3 Mózes pedig ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból,+ ahol rabszolgák voltatok,* mert nagy hatalommal hozott ki titeket Jehova innen.+ Így hát semmi kovászosat ne egyetek.
4 Ezen a napon mentek ki, abib* hónapban.+
5 Ha majd Jehova bevisz titeket a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére,+ a tejjel és mézzel folyó földre,+ amely felől megesküdött ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,+ akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet.
6 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret,+ a hetedik nap pedig Jehovának szentelt ünnep.
7 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret,+ és semmi kovászosat ne lehessen találni nálatok.+ Ne lehessen találni nálatok kovászt az egész földeteken*.
8 És mondjátok el a fiaitoknak azon a napon: »Azért teszem ezt, hogy megemlékezzek mindarról, amit Jehova értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból.«+
9 Legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy emlékeztető a homlokotokon*,+ azért, hogy beszéljetek másoknak Jehova törvényéről, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova Egyiptomból.
10 Tartsátok meg ezt a rendeletet évről évre a kijelölt időben.+
11 Amikor Jehova bevisz titeket a kánaániták földjére, amely felől megesküdött nektek és az ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,+
12 akkor szenteljetek Jehovának minden elsőszülött fiút* és minden állatotok elsőszülöttjét. Minden hím Jehováé.+
13 Minden szamár elsőszülöttjét váltsátok ki egy juhval, ha pedig nem váltjátok ki, akkor törjétek el a nyakát. A fiaitok közül is váltsatok ki minden elsőszülöttet.+
14 És ha a fiatok később megkérdezi tőletek: »Mit jelent ez?«, akkor mondjátok el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltunk*.+
15 Amikor a fáraó megmakacsolta magát, és nem akart elengedni minket,+ Jehova megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén. Megölte az ember elsőszülöttjét is, és az állat elsőszülöttjét is.+ Ezért áldozunk Jehovának minden hím elsőszülött állatot*, és váltunk ki minden elsőszülött fiút.«
16 És legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy pánt a homlokotokon*,+ mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”
17 Amikor a fáraó elengedte a népet, Isten nem azon az úton vezette őket, mely a filiszteusok földjére vitt, jóllehet az közel volt. Isten ugyanis ezt mondta: „A nép talán még meggondolja magát, ha háborúval néz szembe, és visszatér Egyiptomba.”
18 Isten ezért kerülő úton, a Vörös-tenger közelében fekvő puszta felé vitte a népet.+ Csatasorban jöttek fel az izraeliták Egyiptom földjéről.
19 És Mózes magával vitte József csontjait, mert József arra kérte Izrael fiait, hogy ünnepélyesen esküdjenek meg. Így szólt: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét, és akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat!”+
20 Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.
21 Jehova pedig előttük ment. Nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton,+ éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, így éjjel is, és nappal is mehettek.+
22 A felhőoszlop mindig a nép előtt volt nappal, a tűzoszlop pedig éjjel.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „minden elsőszülöttet, mely megnyitja a méhet”.
^ Vagy: „különíts el”.
^ Szó szerint: „a rabszolgák házából”.
^ Lásd: B15-ös függ.
^ Szó szerint: „határaitokban”.
^ Szó szerint: „a szemeitek között”.
^ Szó szerint: „mindenkit, aki megnyitja a méhet”.
^ Szó szerint: „a rabszolgák házából”.
^ Szó szerint: „mindent, ami megnyitja a méhet”.
^ Szó szerint: „a szemeitek között”.
