2Mózes 15:1–27
15 Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték+ Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+
2 Jah* az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.+
Ő az én Istenem, dicsérem őt;+ az én ősapám Istene,+ magasztalom.+
3 Hatalmas harcos Jehova.+ Az ő neve Jehova.+
4 A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,+válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.+
5 Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.+
6 Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,+jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.
7 Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.+
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.
8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult,szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
9 Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem*!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«+
10 Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger,+elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11 Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?+
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?+
Imádjuk* őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.+
12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.+
13 A népet, melyet megváltottál, odaadó szeretettel vezetted,+erőddel szent hajlékodba kíséred.
14 Meghallják ezt a népek,+ és megrendülnek,Filisztea lakóit fájdalom* emészti majd.
15 Edom törzsfői* akkor megrémülnek,Moáb hatalmas uralkodóit* rettegés szállja meg.+
Kánaán minden lakója elcsügged.+
16 Rémület és rettegés szállja meg őket.+
Karod erejétől kővé dermednek,míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,míg el nem megy mellettük a néped,+ melyet te hívtál életre.+
17 Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.+
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
18 Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.+
19 Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,+rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,+de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.+”
20 Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak.
21 Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+”
22 Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.
23 Idővel Márába*+ érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának.
24 És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen:+ „Nincs mit innunk!”
25 Ekkor Mózes Jehovához kiáltott,+ és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.
Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.+
26 Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét,+ akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam,+ mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.+”
27 Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.
Lábjegyzetek
^ A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
^ Vagy: „lelkem megelégszik”.
^ Szó szerint: „féljük”.
^ Szó szerint: „szülési fájdalom”.
^ Szó szerint: „sejkjei”.
^ Vagy: „kényurait”.
^ Jel.: ’keserűség’.
