2Mózes 3:1–22
3 Mózes az apósának, Jetrónak+, Midián papjának a nyáját őrizte. Amikor egyszer a puszta nyugati része felé terelgette a nyájat, eljutott az igaz Isten hegyéhez, a Hórebhez+.
2 Ekkor megjelent neki Jehova angyala egy égő tövisbokor lángjában.+ Ahogy Mózes nézte, látta, hogy a tövisbokor lángol ugyan, de nem ég el.
3 Mózes ekkor ezt mondta: „Odamegyek, és megnézem ezt a szokatlan látványt, hogy miért nem ég el a tövisbokor.”
4 Amikor Jehova látta, hogy odamegy, szólt neki a tövisbokorból: „Mózes! Mózes!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok.”
5 Ekkor ő ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.”
6 Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáidnak* az Istene: Ábrahám Istene,+ Izsák Istene+ és Jákob Istene+.” Mózes ekkor eltakarta az arcát, mert félt az igaz Istenre nézni.
7 Jehova pedig ezt mondta: „Láttam, hogy milyen nyomorúságot él át a népem Egyiptomban, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat. Jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el.+
8 Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből,+ és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre. Tejjel és mézzel folyó földre,+ a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták területére.+
9 Eljutott hozzám Izrael népének a kiáltása, és láttam, hogy az egyiptomiak mennyire keményen bánnak velük, és hogy elnyomják őket.+
10 Most pedig gyere, elküldelek a fáraóhoz, és kihozod majd a népemet, az izraelitákat Egyiptomból.+”
11 Ám Mózes ezt kérdezte az igaz Istentől: „Ki vagyok én? Hogy mehetnék a fáraóhoz, és hogy hozhatnám ki az izraelitákat Egyiptomból?”
12 Erre ő ezt mondta: „Én veled leszek.+ És hogy biztos legyél benne, hogy én küldtelek el, ezt ígérem* neked: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen+ fogtok szolgálni* engem, az igaz Istent.”
13 Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: „Ha most elmegyek az izraelitákhoz, és azt mondom nekik: »Ősapáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«,+ akkor mit mondjak nekik?”
14 Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.”*+ Majd hozzátette: „Ezt mondd az izraelitáknak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«”+
15 És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
„Így szólj az izraelitákhoz: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahám Istene,+ Izsák Istene+ és Jákob Istene+ küldött hozzátok.« Örök időkön át ez az én nevem,+ és ezen a néven fognak engem ismerni* nemzedékről nemzedékre.
16 Most pedig menj, hívd össze Izrael véneit, és mondd ezt nekik: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak az Istene megjelent nekem, és ezt mondta: ’Mindenképpen figyelmet fordítok rátok,+ és arra, hogy mit tesznek veletek Egyiptomban.
17 Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak benneteket a nyomorúságból,+ amelyet az egyiptomiak okoznak nektek. Elviszlek titeket a kánaániták, hettiták, amoriták,+ periziták, hivviták és jebusziták+ földjére, egy tejjel és mézzel folyó földre.+’«
18 És Izrael vénei hallgatni fognak a szavadra+, te pedig menj el velük Egyiptom királyához, és mondjátok ezt neki: »Jehova, a héberek+ Istene beszélt velünk. Kérünk, hadd menjünk el egy háromnapos útra a pusztába, és hadd mutassunk be áldozatot Jehovának, a mi Istenünknek!«+
19 Én pedig jól tudom, hogy Egyiptom királya nem engedi majd, hogy elmenjetek, csak ha kényszerítik rá.+
20 Kinyújtom majd a kezemet, és rendkívüli csapásokkal sújtom Egyiptomot, és azután a fáraó el fog engedni titeket.+
21 Nekem köszönhetően az egyiptomiak kedvesen fognak bánni a népemmel. Így amikor majd elmentek, semmiképpen nem mentek üres kézzel.+
22 Minden asszony kérjen a szomszédjától és a házában megszálló asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és adjátok azokat a fiaitokra és a lányaitokra. Fosszátok ki az egyiptomiakat!+”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „apádnak”.
^ Szó szerint: „ez a jel”.
^ Vagy: „imádni”.
^ Lásd: A4-es függ.
^ Szó szerint: „erről fognak emlékezni rám”.
