2Korintusz 6:1–18

  • Nem szabad visszaélni Isten kedvességével (1–2.)

  • Pál beszél a szolgálatáról (3–13.)

  • „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel!” (14–18.)

6  Isten munkatársaiként+ arra buzdítunk benneteket, hogy ne éljetek vissza azzal, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességgel bánik veletek.+  Mert ő ezt mondja: „Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.”+ Most van a leginkább elfogadható idő. Most van a megmentés napja.  Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra, hogy ne találhassanak kifogásolnivalót a szolgálatunkban,+  hanem minden módon Isten szolgáiként ajánljuk magunkat:+ Sok mindenben kitartottunk, sok nyomorúságot és nehézséget éltünk át, sokszor voltunk szükségben.+  Kitartottunk, amikor megvertek és börtönbe zártak minket,+ vagy dühödt tömeg támadt ránk. Keményen fáradoztunk, álmatlan éjszakáink voltak, és nem volt mit ennünk.+  Tiszta életet éltünk, tetteink összhangban voltak az ismerettel, türelmesek+ és kedvesek+ voltunk, és hagytuk, hogy a szent szellem vezessen minket. A szeretetünk nem volt képmutató,+  az igazat mondtuk, és Isten erejére támaszkodtunk.+ Az igazságosság fegyvereit+ tartottuk a jobb* és bal* kezünkben.  Dicsőítettek és gyaláztak minket, rosszat és jót mondtak rólunk. Azt gondolják rólunk, hogy becsapunk másokat, pedig megbízhatóak vagyunk;  hogy ismeretlenek vagyunk, pedig jól ismernek minket; hogy haldoklunk*, pedig élünk;+ hogy megbüntettek* minket, pedig nem öltek meg bennünket;+ 10  hogy szomorkodunk, pedig mindig örülünk; hogy szegények vagyunk, pedig sokakat gazdaggá tettünk; és hogy semmink sincs, pedig mindenünk megvan.+ 11  Nyíltan beszéltünk veletek,* korintusziak, és kitártuk nektek a szívünket. 12  Nem mi vagyunk azok, akik nem mutatjuk ki az érzéseinket irántatok,*+ hanem ti nem mutatjátok ki a gyengéd érzéseiteket irántunk. 13  Ezért arra kérlek titeket, mint gyermekeimet, hogy tegyétek ti is ezt, ti is tárjátok ki a szíveteket.+ 14  Ne kerüljetek felemás igába* nem hívőkkel!+ Mert mi közös van az igazságosságban és a törvénytelenségben?+ Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?+ 15  Továbbá lehet-e összhang Krisztus és Beliál* között?+ Vagy mi közös lehet egy hívőben* és egy nem hívőben?+ 16  És mi köze van Isten templomának a bálványokhoz?+ Mert mi egy élő Isten temploma vagyunk.+ Ahogy Isten mondta: „Közöttük fogok lakni,+ és közöttük fogok járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek.”+ 17  „Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova* –, és ne érintsétek többé a tisztátalant”,+ „és én befogadlak titeket”.+ 18  „»És én az atyátok leszek,+ ti pedig a fiaim és a lányaim lesztek«+ – ezt mondja Jehova*, a Mindenható.”

Lábjegyzetek

Valószínűleg a védekezésre.
Valószínűleg a támadásra.
Vagy: „halálra méltók vagyunk”.
Vagy: „megfegyelmeztek”.
Szó szerint: „a szánk megnyílt nektek”.
Vagy: „nem mi vagyunk szűkösen az érzéseinkben”.
Vagy: „kapcsolatba”.
Vagy: „hűséges személyben”.
A ’semmit érő’ jelentésű héber szóból származik. Sátánra utal.