2Korintusz 8:1–24
8 Szeretnénk, testvérek, ha tudnátok arról, milyen ki nem érdemelt kedvességgel bánt Isten a Makedóniában lévő gyülekezetekkel.+
2 Nagy próbát éltek át, és nyomorúságos helyzetben voltak. Ám a túláradó örömük és a nagy szegénységük miatt még szembetűnőbb, mennyire nagylelkűek.
3 Mert ezt a lehetőségeikhez mérten tették,+ sőt, tanúsíthatom, hogy még többet is adtak annál, mint amit a lehetőségeik megengedtek nekik.+
4 Senki nem várta el tőlük, mégis folyton könyörögtek nekünk, hadd érhesse őket is az a megtiszteltetés, hogy segélyt küldhetnek a szenteknek, hogy így másokkal együtt ők is támogathassák őket.+
5 Többet tettek, mint amire számítottunk, igen, Isten akaratával összhangban teljes szívükből önfeláldozóak voltak, hogy szolgálhassák az Urat, és minket is.
6 Ezért arra buzdítottuk Tituszt,+ hogy mivel ő kezdte el közöttetek ezt a munkát, ő is fejezze be, vagyis gyűjtse össze, amit készségesen adományoztok.
7 Mindenben ügyesek vagytok. Erős a hitetek, jól tudtok beszélni, sok ismeretetek van, rendkívül készségesek vagytok, és nagyon szerettek másokat, ahogy mi is titeket. Ezért bárcsak az adakozásban is bőkezűek lennétek!+
8 Ezt nem parancsként mondom nektek, hanem azért, hogy lássátok, mások mennyire készségesek, és hogy kiderüljön, mennyire őszinte a szeretetetek.
9 Mert ismeritek Jézus Krisztus, a mi Urunk ki nem érdemelt kedvességét, hogy noha gazdag volt, szegény lett értetek,+ hogy ti gazdagok legyetek az ő szegénysége által.
10 Most elmondom a véleményemet:+ Ez a hasznotokra fog válni, mivel látom, hogy egy évvel ezelőtt nemcsak elkezdtétek a gyűjtést, hanem azt is kimutattátok, hogy ez a szívetek vágya.
11 Most tehát fejezzétek be, amit elkezdtetek, hogy a lehetőségeitekhez mérten véghez is vigyétek, amire vágytatok.
12 A szívből fakadó adományok azok, amelyek igazán elfogadhatóak Istennek, mivel Isten azt akarja, hogy az ember azt adja, amit tud,+ és ne azt, amit nem tud.
13 Mert nem azt akarom, hogy másoknak könnyű legyen, nektek pedig nehéz,
14 hanem hogy most a ti fölöslegetek ellensúlyozza az ő hiányukat, hogy az ő fölöslegük is ellensúlyozza a ti hiányotokat, és így kiegyenlítődjenek a különbségek.
15 Mint ahogy meg van írva: „Akinek sok volt, annak nem volt túl sok, és akinek kevés volt, annak nem volt túl kevés.”+
16 Hála legyen pedig Istennek, amiért Titusz is szívből törődik veletek, mint ahogy mi is,+
17 hiszen a buzdítás tettekre indította. És mivel nagyon készséges, ő maga ajánlkozott arra, hogy elmenjen hozzátok.
18 Vele együtt pedig elküldjük azt a testvért is, akit az összes gyülekezetben dicsérnek a jó hír hirdetéséért.
19 Emellett a gyülekezetek az útitársunknak is kinevezték őt, hogy segítsen nekünk, amikor elvisszük ezt az adományt, hogy szétosszuk az Úr dicsőségére és annak bizonyítására, hogy szívesen segítünk másoknak.
20 Így elkerüljük, hogy bárki is megvádoljon bennünket a ránk bízott bőkezű adomány miatt.+
21 Mert „mindenben becsületesek vagyunk, nemcsak Jehova* előtt, hanem az emberek előtt is”.+
22 Ezenfelül elküldjük velük azt a testvérünket is, akit már sokszor kipróbáltunk, és bebizonyosodott, hogy minden tőle telhetőt megtesz, de most még több erőfeszítést tesz, mivel nagyon bízik bennetek.
23 Ha bármi kérdés merülne fel Titusszal kapcsolatban, nos, ő a munkatársam, hogy a segítségetekre legyen. Ha pedig a testvéreinkről kérdeztek, ők a gyülekezetek küldöttei*, és dicsőséget szereznek Krisztusnak.
24 Mutassátok hát meg nekik, hogy szeretitek őket,+ hadd lássák a gyülekezetek, miért vagyunk büszkék rátok!
