5Mózes 15:1–23
15 Minden hetedik év végén jelentsétek be, hogy elengeditek az adósságokat.+
2 Így járjatok el: Minden hitelező engedje el azt, amivel az embertársa tartozik neki. Ne követelje vissza a tartozást az embertársától vagy a testvérétől, mert kikiáltották, hogy Jehova tiszteletére elengedik az adósságokat.+
3 Az idegentől megkövetelhetitek, hogy fizessen,+ de a testvéretek tartozását engedjétek el.
4 Ennek ellenére senki sem lesz szegény közöttetek, mert Jehova megáld titeket+ azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségként, hogy birtokba vegyétek azt,
5 de csak akkor, ha mindenben engedelmeskedtek annak, amit Jehova, a ti Istenetek mond, és gondosan megtartjátok mindezeket a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek.+
6 Mert Jehova, a ti Istenetek megáld titeket, ahogy megígérte nektek, és majd sok nemzetnek adtok kölcsönt*, de ti nem szorultok rá, hogy kölcsönkérjetek.+ Sok nemzet felett uralkodtok majd, rajtatok viszont nem fognak uralkodni.+
7 Ha egy testvéretek elszegényedik közöttetek valamelyik városotokban azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, ne legyetek szívtelenek és szűkmarkúak a szegény testvéretekkel.+
8 Legyetek nagylelkűek,+ és mindenképpen adjátok neki kölcsön* azt, amire szüksége van, vagy amiben hiányt szenved.
9 Vigyázzatok, nehogy gonoszságot forraljatok a szívetekben, és ezt mondjátok: »Közel a hetedik év, amikor el kell engedni az adósságokat.«+ Ha emiatt nem lesztek nagylelkűek a szegény testvéretekkel, és nem adtok neki semmit sem, ő pedig Jehovához kiált segítségért miattatok, akkor bűn fog titeket terhelni.+
10 Ne kelletlenül adjatok* neki, hanem bőkezűen,+ mert ezért áld meg titeket Jehova, a ti Istenetek mindenben, amit tesztek, és amibe belefogtok.+
11 Mindig lesznek szegények a földeteken.+ Ezért megparancsolom nektek: »Legyetek nagylelkűek* a nehéz sorú és szegény testvéreitekkel a földeteken.«+
12 Ha eladják neked a testvéredet, egy héber férfit vagy nőt, és már hat évet szolgált neked, akkor a hetedik évben bocsásd szabadon.+
13 És amikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel.
14 Bőkezűen adj neki a nyájadból, a szérűdről, olaj- és szőlőprésedből. Ahogy megáldott téged Jehova, a te Istened, úgy adj neki.
15 Ne feledd, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened megváltott téged. Ezért parancsolom ma ezt neked.
16 Ha pedig ezt mondja: »Nem hagylak el!«, mivel szeret téged és a háznépedet, mert boldog volt nálad,+
17 akkor tegye oda a fülét az ajtóhoz, te pedig vegyél egy árt, fúrd át vele a fülét, és legyen a rabszolgád egy életre. A rabszolganőddel is ugyanígy tegyél.
18 Ne essen nehezedre szabadon bocsátani és hagyni, hogy elmenjen, mert a hatévi munkája kétszer annyi hasznot hozott neked, mint amennyit egy béres munkája hozott volna, és bőven megáldott téged Jehova, a te Istened.
19 Csordád és nyájad minden hím elsőszülöttjét szenteld Jehovának, a te Istenednek.+ Ne dolgoztasd a csordád* elsőszülöttjét, és ne nyírd meg a nyájad elsőszülöttjét.
20 Jehova, a te Istened előtt edd meg azt évről évre, te és a háznéped, azon a helyen, melyet Jehova kiválaszt.+
21 Ha az állat nem ép, mert sánta, vak vagy más súlyos baja van, akkor ne áldozd fel Jehovának, a te Istenednek.+
22 A városaidban* edd meg. A tisztátalan és a tiszta személy is eheti, mint a gazellát vagy a szarvast.+
23 De a vérét ne edd meg!+ Öntsd a földre, mint a vizet.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „kölcsönt zálogért”.
^ Vagy: „kölcsön zálogért”.
^ Szó szerint: „adjon a szíved”.
^ Szó szerint: „nyisd meg a kezedet”.
^ Szó szerint: „bikád”.
^ Szó szerint: „kapuidon belül”.
