Bírák 1:1–36
1 Józsué halála+ után az izraeliták* megkérdezték Jehovát:+ „Ki menjen fel közülünk elsőként, hogy harcoljon a kánaániták ellen?”
2 Jehova így felelt: „Júda menjen fel.+ Neki adom azt a földet.”
3 Júda ekkor ezt mondta a testvérének, Simeonnak: „Gyere fel velem a nekem kijelölt* területre+, hogy harcoljunk a kánaániták ellen. Aztán én is elmegyek veled a neked kijelölt területre.” Simeon pedig elment vele.
4 Amikor Júda felment, Jehova segítségével legyőzték a kánaánitákat és a perizitákat,+ és megöltek 10 000 férfit Bézekben.
5 Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre. Harcoltak ellene, és vereséget mértek a kánaánitákra+ meg a perizitákra+.
6 Amikor Adoni-Bézek elmenekült, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait.
7 Adoni-Bézek ekkor így szólt: „70 királynak vágtam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait, és ezek az asztalomról lehullott ételmaradékot szedegették. A tetteim szerint fizetett meg nekem Isten.” Azután elvitték Jeruzsálembe+, és ott halt meg.
8 Júda férfiai azután Jeruzsálem+ ellen harcoltak, és elfoglalták azt. Lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost.
9 Ezt követően Júda férfiai lementek, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán+ lakó kánaániták ellen harcoljanak.
10 Júda tehát kivonult azok ellen a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és legyőzték Sésait, Ahimánt és Talmait.+
11 Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen.+ (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.+)
12 Káleb+ ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.”+
13 És Otniel+, Kenáznak+, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát.
14 Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról*. Káleb megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?”
15 Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot*: mivel délen* adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot* is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.
16 És a kenitának+, Mózes apósának+ a leszármazottai felmentek Júda népével a pálmafák városából+ Júda pusztájába, mely Arádtól+ délre fekszik. Elmentek, és letelepedtek ott a nép között.+
17 Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megtámadták a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és elpusztították a várost.+ Így hát Hormának*+ nevezték el azt.
18 Júda ezután elfoglalta Gázát+, Askelont+ és Ekront+, és az azokhoz tartozó területeket.
19 Jehova Júdával volt, és elfoglalták a hegyvidéket, de a völgyben lakókat nem tudták elűzni, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik* voltak.+
20 Odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte,+ és ő kiűzte onnan Anák három fiát+.
21 Ám a benjáminiták nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat, így a jebusziták mind a mai napig a benjáminitákkal laknak Jeruzsálemben.+
22 Időközben József leszármazottai+ felmentek Bétel ellen, és Jehova velük volt.+
23 József leszármazottai kikémlelték Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt),+
24 és a kémek megláttak egy férfit, aki épp a városból jött ki. Ezt mondták neki: „Mutasd meg, kérünk, hogyan juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen* bánunk majd veled.”
25 A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték.+
26 A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Így hívják azt mind a mai napig.
27 Manassé nem foglalta el Bét-Seánt, Taánakot+, Dórt, Jibleámot és Megiddót, valamint azok környező* városait.+ A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.
28 Izrael pedig megerősödött, de nem űzött el minden kánaánitát,+ hanem kényszermunkára fogta őket.+
29 Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.+
30 Zebulon sem űzte el Kitron és Nahalól+ lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.+
31 Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidón+, Ahláb, Akzib+, Helba, Afik+ és Rehob+ lakosait.
32 Így hát Áser leszármazottai az ott lakó kánaániták között laktak, mert nem űzték el őket.
33 Naftali sem űzte el Bét-Semes és Bét-Anát+ lakosait, hanem az ott lakó kánaániták között laktak.+ Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.
34 Az amoriták a hegyek közé kényszerítették Dán leszármazottait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe.+
35 Az amoriták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a Heresz-hegyen, Ajjalonban+ és Saálbimban+ lakjanak. Ám amikor József leszármazottainak nagy hatalmuk* lett, kényszermunkára fogták őket.
36 Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől+, Szelától fölfelé húzódott.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Izrael fiai”.
^ Szó szerint: „a sorsvetés által nekem jutott”.
^ Esetleg: „míg a szamáron ült, tapsolt, hogy felhívja magára a figyelmet”.
^ Szó szerint: „áldást”.
^ Vagy: „a Negebben”.
^ Jel.: ’vizek medencéi (edényei)’.
^ Jel.: ’pusztulásra adás’.
^ Szó szerint: „vasszekereik”.
^ Szó szerint: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „alárendelt”.
^ Szó szerint: „nehéz kezük”.
