Bírák 17:1–13
-
Mika papja és bálványai (1–13.)
17 Volt egy ember Efraim hegyvidékén+, akit Mikának hívtak.
2 Ezt mondta az anyjának: „Az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt a fülem hallatára átkot mondtál, itt van nálam. Én vettem el.” Az anyja erre ezt mondta: „Jehova áldja meg a fiamat!”
3 Ő visszaadta az anyjának az 1100 ezüstöt, az anyja azonban így szólt hozzá: „Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni. Azt akarom, hogy készíttess belőle egy faragott szobrot és egy fémszobrot* magadnak.+ Az ezüst tehát legyen a tiéd.”
4 Miután visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, az anyja fogott 200 ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott szobrot és egy fémszobrot*, amelyeket aztán Mika házába vittek.
5 Ennek a Mikának volt egy szentélye. Készített egy efódot+ és teráfszobrokat*+, és beiktatta* az egyik fiát, hogy papként szolgáljon neki+.
6 Azokban a napokban nem volt király Izraelben.+ Mindenki azt tette, amit jónak látott*.+
7 Volt Júda családjából egy fiatal lévita+, aki a júdai Betlehemből+ való volt, és ott is lakott egy ideig.
8 Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy máshol lakjon. Útja során elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika+ házához.
9 Mika megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és egy helyet keresek, ahol lakhatok.”
10 Mika erre ezt mondta neki: „Lakj nálam, és szolgálj nekem tanácsadóként* és papként, én pedig 10 ezüstöt adok neked évente, valamint ruhát és élelmet.” Erre a lévita bement.
11 A lévita tehát beleegyezett, hogy nála lakjon, és Mikának olyan lett ő, mintha a fia volna.
12 Mika pedig beiktatta* a lévitát, hogy papként szolgáljon neki,+ és az Mika házában élt.
13 Mika akkor ezt mondta: „Most már tudom, hogy Jehova jó lesz hozzám, mert a lévita a papom lett.”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „öntött szobrot”.
^ Vagy: „öntött szobrot”.
^ Szó szerint: „megtöltötte a kezét”.
^ Vagy: „családi isteneket”; „bálványokat”.
^ Vagy: „gondolt”.
^ Szó szerint: „apaként”.
^ Szó szerint: „megtöltötte a kezét”.
