Ezékiel 17:1–24
17 Jehova ismét szólt hozzám:
2 „Embernek fia! Mondj egy rejtvényt, egy példázatot Izrael népéről.+
3 Ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A nagy sas,+ a nagy szárnyú, hosszú szárnytollú, sűrű és sokszínű tollazatú, eljött a Libanonra+, és elvitte a cédrusfa legtetejét.+
4 Letépte legfelső hajtását, elvitte a kereskedők földjére*, és letette az egyik városukban.+
5 Aztán vett az ország magvából,+ és termékeny földbe vetette, mint ahogy egy fűzfát bő vizek mellé ültetnek.
6 Sarjadni kezdett, és alacsony növésű, terebélyes szőlőtő lett belőle,+ amelynek a levélzete befelé nézett, és a gyökerei is kifejlődtek alatta. Szőlőtő lett, hajtásokat eresztett, és vesszőket növesztett.+
7 Volt egy másik nagy sas+ is nagy szárnyakkal és hatalmas szárnytollakkal.+ Bár a szőlőtőt a kerti ágyásokba ültették, de azoktól távol, a sas felé nyújtotta szomjasan a gyökereit, és kiterjesztette felé a levélzetét, hogy az öntözze.+
8 Jó földbe, bő vizek mellé volt már ültetve, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és fenséges szőlőtő legyen belőle.+’«
9 Így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Vajon a javára válik ez? Nemde valaki kitépi a gyökereit,+ rothadttá teszi a gyümölcsét, és hajtásai elszáradnak?+ Annyira elszárad, hogy nem kell hozzá erős kar, sem sok ember, hogy gyökerestül kitépjék.
10 Noha átültetik, vajon a javára válik ez? Nemde teljesen elszárad, amikor megfújja a keleti szél? El fog száradni kerti ágyásában, ahol kihajtott.’«”
11 És Jehova újra szólt hozzám:
12 „Mondd meg, kérlek, a lázadó népnek: »Hát nem értitek, mit jelentenek ezek?« Így szólj: »Babilon királya eljött Jeruzsálembe, fogta annak királyát meg fejedelmeit, és magával vitte őket Babilonba.+
13 Továbbá vett valakit a királyi utódok* közül,+ szövetséget kötött vele, és esküre kötelezte.+ Majd elvitte az ország kiemelkedő embereit,+
14 hogy a királyság meggyengüljön, ne tudjon fölemelkedni, és csak úgy tudjon fennmaradni, ha megtartja a szövetséget.+
15 Ám a király végül fellázadt ellene,+ mivel elküldte követeit Egyiptomba, hogy lovakat+ és nagy létszámú sereget szerezzen+. Vajon sikerrel fog járni? Vajon aki ezt teszi, elkerüli a büntetést? Megmenekülhet-e, aki szövetséget szegett?+«
16 »’Babilonban fog meghalni, ahol az a király* él, aki királlyá tette őt*, ám ő megvetette a neki tett esküjét, és megszegte a vele kötött szövetségét.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –
17 A fáraó nagy hadereje és sok csapata sem tud majd segíteni neki a háborúban,+ amikor a babiloni katonák ostromsáncot emelnek, és ostromfalat építenek, hogy sokakat* elpusztítsanak.
18 Esküt vetett meg, és szövetséget szegett. Noha ígéretet tett*, mégis elkövette mindezt. Nem fog megmenekülni.’«
19 »Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivel eskümet megvetette, és szövetségemet megszegte, megfizetek neki.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
20 Kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban.+ Elviszem őt Babilonba, és ott ítélkezni fogok felette, mivel hűtlen volt hozzám.+
21 A csapataiból mindazok, akik megmenekülnek, kard által fognak elhullani, és akik életben maradnak, minden irányba* szétszóródnak.+ Akkor majd megtudjátok, hogy én, Jehova szóltam.+’«
22 »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Veszek majd egy hajtást a fenséges cédrusfa tetejéből,+ és elültetem. Gallyai csúcsáról letörök egy gyönge hajtást,+ és elültetem egy magas és fenséges hegyen+.
23 Izrael egyik magas hegyén ültetem el. Ágakat fog hajtani, gyümölcsöt hoz, és fenséges cédrus lesz belőle. Alatta lakik majd mindenféle madár, és lombja árnyékában fognak letelepedni.
24 És a mező minden fája megtudja majd, hogy én, Jehova aláztam meg a magas fát, és magasztaltam föl az alacsony fát.+ Én szárítottam ki a zöldellő fát, és borítottam virágba a száraz fát.+ Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.’«”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Kánaán földjére”.
^ Szó szerint: „mag”.
^ Vagyis Nabukodonozor.
^ Vagyis Sedékiást.
^ Vagy: „sok lelket”.
^ Szó szerint: „kezet adott rá”.
^ Szó szerint: „minden szélbe”.
