Ezékiel 26:1–21
26 A 11. évben, a hónap első napján Jehova így szólt hozzám:
2 „Embernek fia! Mivel Tírusz azt mondta Jeruzsálemre:+ »Haha! Összetört a népek kapuja!+ Most, hogy lerombolták, már minden hozzám áramlik, és meggazdagszom!«,
3 ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok nemzetet, miként a tenger hullámokat vet.
4 Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait,+ én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem.
5 Vonóhálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.+«
»Bizony én szóltam – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és prédául lesz a nemzeteknek.
6 Vidéki települései* kard által pusztulnak el, és megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.«
7 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elhozom Tíruszra északról Babilon királyát, Nabukodonozort,+ a királyok királyát,+ lovakkal,+ harci szekerekkel,+ lovas katonákkal és egy sok katonából* álló sereggel.
8 Vidéki településeidet karddal pusztítja el, és ostromfalat meg ostromsáncot épít ellened, és egy pajzsokból álló falat emel ellened.
9 Faltörő kosával* összezúzza falaidat, és bárdjaival* ledönti tornyaidat.
10 Lovainak sokasága porral borít majd be. A lovas katonák és a szekerek kerekeinek hangjától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, miként megrohamoznak egy várost, melynek összezúzták falait.
11 Lovainak patáival összetiporja minden utcádat.+ Embereidet karddal öli meg, és erős oszlopaid összedőlnek.
12 Zsákmányul ejtik javaidat, és elrabolják áruidat,+ ledöntik falaidat, és lerombolják szép házaidat. Köveidet, famunkáidat és porodat a vízbe vetik.«
13 »Megszüntetem éneklésed hangját, és hárfáid hangja sem hallatszik többé.+
14 Fénylő, kopár sziklává teszlek, és vonóhálók szárítóhelyévé leszel.+ Soha többé nem építenek újjá, mert én, Jehova szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.
15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova Tíruszhoz: »Vajon nem fognak megremegni a szigetek bukásod hallatán, amikor nyögnek a haldoklók*, amikor öldökölnek benned?+
16 A tenger fejedelmei mindnyájan leszállnak majd trónjukról, leteszik köntösüket*, levetik hímzett ruháikat, és elfogja őket a remegés*. A földön ülnek, folyamatosan remegnek, és ámulva merednek rád.+
17 Gyászdalt*+ énekelnek fölötted, és így szólnak hozzád:
’Hogy elvesztél,+ te dicsőített város, akit egykor a tengerek népe lakott!
Te és a lakosaid* hatalmasak voltatok a tengeren,+rettegéssel töltve el a föld minden lakóját!
18 Megremegnek a szigetek bukásod napján,és a tenger szigetei megrendülnek, amikor véged lesz.+’«
19 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Amikor lerombollak, és a lakatlan városokhoz leszel hasonlóvá, amikor tajtékzó vizekkel árasztalak el, és hatalmas vizek borítanak el,+
20 akkor letaszítalak a verembe* szállókkal együtt a hajdan élt emberekhez. A legmélyebben fekvő helyre telepítelek a verembe szállókkal együtt,+ mint a réges-rég lerombolt helyeket, hogy lakatlan légy. Majd felmagasztalom* az élők földjét.
21 Hirtelen rettegést hozok rád, és többé nem leszel.+ Keresnek majd téged, de soha többé nem találnak meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „lányai”.
^ Szó szerint: „emberből”.
^ Vagy: „hadigépével”.
^ Vagy: „kardjaival”.
^ Szó szerint: „megöltek”.
^ Vagy: „ujjatlan köpenyüket”.
^ Szó szerint: „remegésbe öltöznek”.
^ Vagy: „siratóéneket”.
^ Szó szerint: „ő és a lakosai”.
^ Vagy: „sírba”.
^ Vagy: „felékesítem”.
