Ezékiel 31:1–18
-
Egyiptomnak, a fenséges cédrusnak a bukása (1–18.)
31 A 11. évben, a 3. hónap első napján Jehova ismét szólt hozzám:
2 „Embernek fia! Így szólj Egyiptom királyához, a fáraóhoz és hordáihoz:+
»Kihez hasonlítasz nagyságodban?
3 Volt egy asszír, egy libanoni cédrus,melynek szép ágai voltak, mint egy árnyékot adó bozótnak, és magasra nőtt;a felhőkig ért.
4 Nagyra növesztették a vizek, a mélyen levő vízforrásoktól magasra nőtt.
Folyamok vették körbe a helyet, ahova ültették.
Csatornáik vízzel látták el a mező minden fáját.
5 Ezért magasabbra nőtt a mező minden fájánál.
Folyamainak bőséges vizétőlegyre több ága lett, és gallyai hosszúra nyúltak.
6 Ágain fészkelt az ég összes madara,gallyai alatt ellett a mező minden vadállata,és árnyékában lakott az összes népes nemzet.
7 Szépsége és ágainak hosszúsága fenségessé tette,mert gyökérzete sok vízhez elért.
8 Egyetlen más cédrus sem volt hozzá fogható Isten kertjében.+
Egyik borókafenyőnek sem voltak az övéihez hasonló ágai,és egyik platánfának sem voltak olyan gallyai, mint neki.
Isten kertjében egyetlen fa sem vetekedhetett a szépségével.
9 Szépnek alkottam, dús lombozattal,és az igaz Isten kertjében, Édenben minden fa irigykedett rá.«
10 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel olyan magasra nőtt*, hogy a felhőkig ér, és szíve felfuvalkodott a magassága miatt,
11 kiszolgáltatom a nemzetek hatalmas urának.+ Az majd biztosan tettre kel ellene, én pedig elvetem a gonoszsága miatt.
12 Az idegenek, a legkegyetlenebbek a nemzetek közül kivágják, és otthagyják a hegyeken. Lombozata lehullik a völgyekbe, és gallyai összetörten hevernek majd a föld folyóiban.+ A föld összes népe elhagyja árnyékát, és elmennek.
13 Kidőlt törzsén lakik majd az ég minden madara, gallyain pedig a mező minden vadja.+
14 Azért van ez, hogy egyetlen víz melletti fa se nőjön olyan magasra, ne érjen a felhőkig, és egyetlen jól öntözött fa se érjen fel odáig. Mert mindegyiküket halálra adják, a föld mélyére kerülnek az emberekkel együtt, akik a verembe* szállnak.«
15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon, amikor sírba* száll, gyászt hozok. Ezért elzárom a mély vizeket, és gátat szabok azok folyamainak, hogy visszatartsam a sok vizet. Elsötétítem miatta a Libanont, és a mező minden fája elszárad.
16 Amikor lerántom a sírba* azokkal együtt, akik a verembe* szállnak, zuhanásának hangjára megrendülnek a nemzetek. És Éden minden fája,+ a Libanon válogatott és legjobb fái, mindazok, amelyek jól öntözöttek, megvigasztalódnak a föld mélyén.
17 Ők is vele együtt a sírba* szálltak a karddal megöltek közé,+ a támogatóival* együtt, akik az árnyékában laktak a nemzetek között.+«
18 »Éden melyik fája hasonlított rád dicsőségben és nagyságban?+ Mégis le leszel taszítva Éden fáival együtt a föld mélyére. A körülmetéletlenek között fogsz feküdni a karddal megöltekkel együtt. Ez fog történni a fáraóval és minden hordájával« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „nőttél”.
^ Vagy: „sírba”.
^ Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „sírba”.
^ Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „karjával”.
