János 1:1–51
1 Kezdetben volt a Szó+, és a Szó az Istennel volt,+ és a Szó isten* volt.+
2 Ő kezdetben az Istennel volt.
3 Minden őáltala jött létre,+ és tőle függetlenül semmi sem jött létre.
Ami létrejött
4 általa, az az élet volt, és az élet világosság volt az embereknek.+
5 A világosság pedig fénylik a sötétségben,+ de a sötétségnek nincs hatalma a világosság felett.
6 Eljött egy ember, akit Isten a képviselőjeként küldött. János+ volt a neve.
7 Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról,+ hogy mindenfajta ember higgyen őáltala.
8 Nem ő volt ez a világosság,+ de neki kellett tanúskodnia erről a világosságról.
9 Az igazi világosság, amely világosságot ad mindenfajta embernek, érkezőben volt már a világba.+
10 A világban volt,+ és a világ őáltala jött létre,+ de nem ismerte őt a világ.
11 A hazájába jött, de a saját népe nem fogadta szívesen.
12 Ám mindazoknak, akik szívesen fogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek,+ mert hittek a nevében.+
13 És ők nem emberi szülőktől születtek, nem testnek, azaz szülőknek az akaratából, hanem Isten akaratából.+
14 A Szó tehát testté lett,+ és közöttünk lakott, és mi láttuk a dicsőségét, olyan dicsőséget, amilyet egy egyszülött fiú+ kap az apjától. Mindig az igazat mondta, és Isten mindig a kedvét lelte benne*.
15 (János tanúskodott róla, sőt így kiáltott: „Őróla mondtam: »Aki utánam jön, felülmúl engem, mert már előttem létezett.«”)+
16 Mindannyian bőven kaptunk tőle ki nem érdemelt kedvességet, mivel telve volt ki nem érdemelt kedvességgel.
17 Mert a törvényt Isten Mózes által adta,+ de Jézus Krisztus által mutatta meg, hogy mi a ki nem érdemelt kedvesség+ és az igazság.+
18 Istent egy ember sem látta soha.+ Az egyszülött isten,+ aki az Atya oldalán* van,+ az szolgált felőle magyarázattal.+
19 János pedig így tanúskodott, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”+
20 Ő pedig nem tagadta, hanem megvallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.”
21 És megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy?”+ Ő ezt mondta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?”+ Ezt válaszolta: „Nem!”
22 Erre így szóltak hozzá: „Ki vagy te? Mondd meg nekünk, hogy válaszolhassunk azoknak, akik elküldtek bennünket. Mit mondasz magadról?”
23 Ezt mondta: „Én vagyok az, aki így kiált a pusztában: »Tegyétek egyenessé Jehova* útját!«,+ mint ahogy Ézsaiás próféta mondta.”+
24 A küldöttek pedig a farizeusoktól jöttek.
25 Megkérdezték hát: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?”
26 János így válaszolt nekik: „Én vízben keresztelek. De közöttetek van valaki, akit ti nem ismertek,
27 aki utánam jön, és akinek még a saruszíját sem vagyok méltó kioldani.+”
28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.+
29 Másnap, amikor látta, hogy Jézus jön feléje, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya+, aki elveszi a világ bűnét!+
30 Ő az, akiről azt mondtam, hogy utánam jön egy férfi, aki felülmúl engem, mert már előttem létezett.+
31 Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízben, hogy Izrael megismerje őt.+”
32 János még erről is tanúskodott: „Láttam, ahogy a szellem leszáll rá az égből, mint egy galamb, és rajta is marad.+
33 Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, az mondta nekem: »Akire látod, hogy leszáll a szellem, és rajta is marad,+ ő az, aki szent szellemmel keresztel.«+
34 Én pedig ezt láttam, és tanúskodtam róla, hogy ő az Isten Fia.+”
35 Másnap ismét ott állt János, és a tanítványai közül kettő,
36 és amikor meglátta az arra jövő Jézust, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya+!”
37 Mikor a két tanítvány ezt hallotta, Jézus után ment.
38 Jézus ekkor megfordult, és meglátva, hogy követik, így szólt hozzájuk: „Mit szeretnétek?” Azok megkérdezték tőle: „Rabbi (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’tanító’), hol szálltál meg?”
39 Ő így felelt nekik: „Gyertek, és majd meglátjátok.” El is mentek, és látták, hol van a szállása, és aznap nála maradtak. Ekkor a tizedik óra* körül járt az idő.
40 András+, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, aki hallotta, amit János mondott, és követte Jézust.
41 Ő először a testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást+” (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’Krisztus’).
42 Elvitte őt Jézushoz. Amikor Jézus ránézett, ezt mondta: „Te Simon+ vagy, János fia. Kéfásnak fognak hívni” (ami lefordítva: ’Péter’).+
43 Másnap Jézus Galileába akart menni. Ekkor találkozott Fülöppel+, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”
44 Fülöp pedig Betsaidából, András és Péter városából való volt.
45 Fülöp találkozott Nátánaellel+, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes is írt a Törvényben, és a Próféták is írtak: Jézust, József fiát,+ Názáretből.”
46 Nátánael azonban így szólt hozzá: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp ezt mondta neki: „Gyere és nézd meg!”
47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánael jön feléje, ezt mondta róla: „Íme, egy igazi izraelita, aki nem képmutató.”+
48 Nátánael így szólt hozzá: „Honnan ismersz?” Jézus ezt válaszolta neki: „Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.”
49 Nátánael így válaszolt neki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”+
50 Jézus erre ezt mondta neki: „Azért hiszel, mert megmondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt? Nagyobb dolgokat látsz majd ezeknél.”
51 Majd ezt mondta neki: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy látni fogjátok az eget megnyílva, és az Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiához.”+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „Istenhez hasonló”.
^ Vagy: „és telve volt ki nem érdemelt kedvességgel”.
^ Vagy: „keblénél”. Ez arra utal, hogy Isten különösen kedvelte.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagyis du. 4 óra körül.
