János 10:1–42
10 „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki nem az ajtón lép be a juhakolba, hanem valahol máshol mászik be, az tolvaj és rabló.+
2 De aki az ajtón lép be, az a juhok pásztora.+
3 Az ajtóőr ajtót nyit neki,+ és a juhok figyelnek a pásztor hangjára+. Ő a nevükön szólítja a juhait, és kivezeti őket.
4 Amikor az övéit mind kiengedte, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5 Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elmenekülnek tőle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”
6 Jézus elmondta nekik ezt a hasonlatot, de ők nem értették, miről beszél.
7 Jézus ezért így folytatta: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.+
8 Mindazok, akik jöttek, és azt állították magukról, hogy ők én vagyok, tolvajok és rablók, de nem figyeltek rájuk a juhok.
9 Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, ki-be jár, és legelőt talál.+
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.+ Én azért jöttem, hogy a juhoknak örök életük legyen.
11 Én vagyok a jó pásztor.+ A jó pásztor az életét* adja a juhokért.+
12 A béres nem pásztor, és a juhok nem a sajátjai. Amikor látja, hogy jön egy farkas, otthagyja a juhokat, és elmenekül, a farkas pedig elkapja őket, és szétszéled a nyáj.
13 Mindez azért van, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem a juhaimat, és a juhaim is ismernek engem,+
15 mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát.+ Én az életemet* adom a juhokért.+
16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók.+ Őket is be kell gyűjtenem, és figyelni fognak a hangomra, és egy nyáj lesznek egy pásztorral.+
17 Azért szeret engem az Atya,+ mert én odaadom az életemet*,+ hogy aztán visszakapjam.
18 Senki sem veszi azt el tőlem, hanem a saját elhatározásomból adom oda. Jogom* van odaadni és jogom* van visszakapni.+ Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.”
19 A szavai ismét megosztották a zsidókat.+
20 Sokan ezt mondták közülük: „Démon van benne, és elment az esze. Miért figyeltek rá?”
21 Mások így szóltak: „Akiben démon van, nem így beszél. Vajon meggyógyíthatja egy démon a vakok szemét?”
22 Ekkor volt a felavatás ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt,
23 és Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában+.
24 A zsidók ekkor körbevették őt, és ezt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még minket* kétségek közt? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
25 Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek. A cselekedeteim tanúskodnak rólam, amelyeket az Atyám nevében teszek.+
26 De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim.+
27 Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.+
28 Örök életet adok nekik,+ és soha, semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.+
29 Akiket az Atyám nekem adott, mindennél értékesebbek, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.+
30 Én és az Atya egyek* vagyunk.+”
31 A zsidók megint köveket kaptak fel, hogy megkövezzék őt.
32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot tettem előttetek, amire az Atya utasított. Ezek közül melyikért köveztek meg?”
33 A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem egy jótettért kövezünk meg, hanem káromlásért,+ azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”
34 Jézus így válaszolt nekik: „Vajon nincs megírva a törvényetekben: »Én mondtam: ’Istenek* vagytok.’«+
35 Ha isteneknek+ nevezte azokat, akiket az Isten szava elítél – és az írást nem lehet érvényteleníteni –,
36 akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok, káromlást szólok,* mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok?+
37 Ha nem cselekszem azt, amit az Atyám akar, ne higgyetek nekem.
38 De ha cselekszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a tetteknek,+ hogy megtudjátok, és még világosabban értsétek azt, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.+”
39 Ezért megint megpróbálták elfogni, de ő elmenekült.
40 És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt,+ és ott maradt.
41 Sokan mentek oda hozzá, és ezt mondták egymás közt: „János egyetlen jelt sem tett, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt.”+
42 És az ottlévők közül sokan hittek benne.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „lelkét”.
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Szó szerint: „hatalmam”.
^ Szó szerint: „hatalmam”.
^ Vagy: „lelkünket”.
^ Vagy: „egységben”.
^ Vagy: „Istenhez hasonlók”.
^ Szó szerint: „káromlást szólsz”.
