János 12:1–50

  • Mária olajat önt Jézus lábára (1–11.)

  • Jézus győzedelmes bevonulása (12–19.)

  • Jézus a haláláról jövendöl (20–37.)

  • A zsidók hitetlensége próféciát teljesít (38–43.)

  • Jézus azért jött, hogy megmentse a világot (44–50.)

12  Jézus hat nappal a pászka előtt Betániába érkezett, oda, ahol Lázár+ élt, akit feltámasztott a halottak közül.  Vacsorát rendeztek Jézusnak, és Márta felszolgált,+ Lázár pedig egyike volt azoknak, akik együtt ettek* vele.  Mária egyszer csak elővett egy font* illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset, és ráöntötte Jézus lábára, majd szárazra törölte azt a hajával. A ház megtelt az olaj illatával.+  Ám Iskariót Júdás+, Jézus egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt:  „Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért*, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?”  Ezt azonban nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt. Nála volt a doboz, amelyben a pénzt tartották, és gyakran lopott a beletett pénzből.  Jézus ezért ezt mondta: „Hagyjátok békén ezt az asszonyt, hadd tegye, amit tesz, mert ezzel előkészül a temetésem napjára.+  Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.+  Időközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek, de nemcsak miatta, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.+ 10  A magas rangú papok pedig összeesküdtek, hogy Lázárt is megölik, 11  mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban.+ 12  Másnap az ünnepre jött nagy tömeg hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. 13  Az emberek pálmaágakat fogtak, kimentek elé, és így kezdtek kiáltozni: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova* nevében jön!+ Áldott Izrael királya!”+ 14  Amikor Jézus talált egy fiatal szamarat, felült rá,+ mert meg van írva: 15  „Ne félj, Sion lánya! Nézd! Királyod jön, szamárcsikón ülve.”+ 16  A tanítványai először nem értették mindezt, ám amikor Jézus megdicsőült,+ akkor visszaemlékeztek rá, hogy pontosan azt tették, ami meg volt írva róla.+ 17  A sokaság pedig – amely Jézussal volt, amikor kihívta Lázárt a sírból*,+ és feltámasztotta őt a halottak közül – egyfolytában arról beszélt, ami történt.+ 18  Azért is akart találkozni vele a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19  A farizeusok ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem megyünk. Nézzétek! Utánamegy az egész világ!”+ 20  Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek az ünnepre, hogy imádják Istent. 21  Ők odamentek Fülöphöz+, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezt kérték tőle: „Uram, látni akarjuk Jézust.” 22  Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23  Jézus pedig ezt mondta nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.+ 24  Higgyétek el, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak egy szem gabona marad, de ha elhal,+ akkor sok termést hoz. 25  Aki szereti az életét*, elveszíti* azt, aki azonban gyűlöli az életét*+ ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.+ 26  Ha valaki a szolgám szeretne lenni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz ő is.+ Ha valaki a szolgám szeretne lenni, az Atya tisztelni fogja őt. 27  Most gyötrődöm*,+ és mit is mondjak? Atyám, ments meg attól, aminek meg kell történnie*!+ De hiszen ezért jöttem. 28  Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ezt követően hang+ hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”+ 29  Amikor az ott álló sokaság ezt hallotta, voltak, akik azt mondták, hogy mennydörgött. Mások meg ezt: „Angyal szólt hozzá.” 30  Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek. 31  Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját+. 32  Én azonban, ha felemelnek a földről,*+ mindenfajta embert magamhoz vonzok.” 33  Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, hogyan hal meg nemsokára.+ 34  Erre a sokaság ezt válaszolta: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog.+ Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék?+ Ki ez az Emberfia?” 35  Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket. Aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.+ 36  Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek.”+ Miután Jézus ezeket mondta, elment, és elrejtőzött előlük. 37  Hiába tett annyi jelt előttük, mégsem hittek benne, 38  úgyhogy beteljesedett, amit Ézsaiás próféta mondott: „Jehova*, ki hitt abban, amit tőlünk hallott*?+ És kinek mutatta meg Jehova* a hatalmát*?”+ 39  Ézsaiás azt is megmondta, hogy miért nem tudnak hinni: 40  „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket.”+ 41  Azért mondta ezeket Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.+ 42  Mégis, még a zsidók vezetői közül is sokan hittek benne,+ de a farizeusok miatt nem ismerték el őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából,+ 43  mert jobban vágytak az emberek elismerésére, mint Istenére.+ 44  Jézus azonban hangosan ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem,+ 45  és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.+ 46  Én azért jöttem a világba, hogy világosság legyek,+ és hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.+ 47  De ha valaki hallja a szavaimat, és nem fogadja meg azokat, én nem ítélem meg őt. Nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.+ 48  Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon. 49  Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak.+ 50  És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz.+ Amiket tehát mondok, pontosan úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.+

Lábjegyzetek

Vagy: „az asztalnál feküdtek”.
Vagyis római font, ami kb. 327 g. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „emléksírból”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „elpusztítja”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „ments ki ebből az órából”.
Vagy: „gyötrődik a lelkem”.
Vagyis amikor oszlopra feszítik.
Vagy: „amiről beszámoltunk”.
Szó szerint: „karját”.