János 19:1–42
19 Majd Pilátus megkorbácsoltatta Jézust.+
2 A katonák pedig töviskoronát fontak, a fejére tették, bíborszínű köntöst adtak rá,+
3 odaléptek hozzá, és ezt mondogatták neki: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”, és arcul csapták.+
4 Pilátus pedig ismét kiment, és így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, én semmiben sem találom bűnösnek.”+
5 Jézus tehát kijött a bíborszínű köntösben, fején a töviskoronával. Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Íme, az ember!”
6 Amikor azonban a magas rangú papok és a hivatalszolgák látták őt, így kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”+ Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el, és végezzétek ki* ti, mert én semmiben sem találom bűnösnek.”+
7 A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk van törvényünk, és a törvény szerint meg kell halnia,+ mert Isten fiának mondta magát.”+
8 Amikor Pilátus hallotta, amit mondanak, még nagyobb félelem fogta el.
9 Újra bement a kormányzói palotába, és ezt kérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt.+
10 Pilátus ezért ezt mondta neki: „Éppen nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon engedjelek, és hatalmam van arra, hogy kivégezzelek*?”
11 Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha nem kaptál volna hatalmat felülről. Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem átadott neked.”
12 Pilátus ezért továbbra is kereste a módját, hogy szabadon engedje őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon engeded, nem vagy a császár barátja. Aki királynak mondja magát, az a császárral száll szembe*.”+
13 Miután Pilátus hallotta ezeket, kihozta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kövezetnek, héberül pedig Gabbatának hívnak.
14 A pászka előkészületi napja+ volt ekkor, és a 6. óra körül* járt az idő. Pilátus ezt mondta a zsidóknak: „Íme, a királyotok!”
15 Ők azonban így kiáltoztak: „El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!” Pilátus így szólt hozzájuk: „A királyotokat végezzem ki?” A magas rangú papok ezt válaszolták: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk.”
16 Ezután átadta nekik, hogy feszítsék oszlopra.+
Így aztán átvették Jézust.
17 Ő maga vitte a kínoszlopot*, és kiment az úgynevezett Koponyahelyre+, melyet héberül Golgotának hívnak.+
18 Ott oszlopra feszítették őt,+ és még két másik férfit is. Jézus volt középen, az egyik férfi az egyik oldalán, a másik férfi pedig a másikon.+
19 Pilátus feliratot is készített egy táblára, és feltette a kínoszlopra*. Ezt írta rá: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”.+
20 A feliratot sok zsidó olvasta, mert Jézust a városhoz közel feszítették oszlopra, és a felirat héberül, latinul és görögül volt írva.
21 A magas rangú zsidó papok azonban ezt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem azt, amit ő mondott: »A zsidók királya vagyok.«”
22 Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam.”
23 Miután a katonák oszlopra feszítették Jézust, fogták a felsőruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának jutott egy. Majd fogták az alsóruhát is, ez azonban varratlan volt, felülről egybeszőve egész hosszában,
24 így hát ezt mondták egymásnak: „Ne tépjük el, hanem sorsvetéssel döntsük el, hogy kié legyen.”+ Azért volt ez, hogy beteljesedjen az írás: „Elosztották maguk között a ruháimat, és sorsot vetettek rájuk.”+ A katonák pontosan ezt tették.
25 Jézus kínoszlopánál* pedig ott állt az anyja+ és anyjának a lánytestvére, ezenkívül Mária, Klópás felesége, és Mária Magdaléna.+
26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett,+ így szólt az anyjához: „Asszony, mostantól ő a te fiad!”
27 Azután ezt mondta a tanítványnak: „Mostantól ő a te anyád!” És ez a tanítvány attól az órától fogva a saját otthonába fogadta őt.
28 Ezután Jézus, mivel tudta, hogy most már minden végbement, ezt mondta, hogy beteljesüljön az írás: „Szomjas vagyok.”+
29 Volt ott egy savanyú borral teli korsó. Ezért izsópszárra* tettek egy szivacsot, amelyet átitattak a savanyú borral, és a szájához emelték.+
30 Mikor aztán Jézus megízlelte a savanyú bort, ezt mondta: „Elvégeztetett!”+ És a fejét lehajtva kilehelte utolsó leheletét*.+
31 Mivel ekkor előkészületi nap+ volt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse el a megfeszített emberek lábát, és vetesse le a holttesteket, hogy ne maradjanak sabbaton a kínoszlopon+ (ekkor ugyanis nagy sabbat volt).+
32 Odamentek tehát a katonák, és eltörték az elsőnek a lábát, és a másikét is, akit vele együtt feszítettek oszlopra.
33 De amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, és nem törték el a lábát.
34 Az egyik katona azonban az oldalába döfött egy lándzsát,+ és azonnal vér és víz jött ki.
35 Az a személy tanúsítja ezt, aki látta a történteket, és igaz, amit mond. Ő tudja, hogy az igazat mondja, és azért mondja, hogy ti is higgyetek.+
36 Igen, ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az írás: „Egyetlen csontját sem fogják összetörni*.”+
37 És egy másik írás így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”+
38 Ezek után pedig az Arimateából való József, aki tanítványa volt Jézusnak – de csak titokban, mert félt a zsidóktól+ –, arra kérte Pilátust, hogy engedje meg, hogy levegye Jézus testét. Pilátus pedig engedélyt adott neki erre. József elment hát, és levette a holttestet.+
39 Eljött Nikodémusz+ is – aki először éjszaka ment hozzá –, és hozott körülbelül százfontnyi* mirhából és aloéból készült keveréket*+.
40 Fogták tehát Jézus testét, és a zsidó temetési szokásoknak megfelelően a fűszerekkel együtt lenvászonba tekerték+.
41 Egyébként azon a helyen, ahol kivégezték*, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír*+, amelybe még soha senkit nem fektettek.
42 Mivel előkészületi napjuk+ volt a zsidóknak, és a sír közel volt, ide fektették Jézust.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „feszítsétek oszlopra”.
^ Vagy: „oszlopra feszítselek”.
^ Vagy: „a császár ellen beszél”.
^ Vagyis déli 12 óra körül.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd a Szójegyzékben az „Izsóp” címszót.
^ Szó szerint: „szellemét”.
^ Vagy: „összezúzni”.
^ Mármint római font. Lásd: B14-es függ.
^ Esetleg: „mirhát és aloét összecsomagolva”.
^ Vagy: „oszlopra feszítették”.
^ Vagy: „emléksír”.
