János 20:1–31
20 A hét első napján Mária Magdaléna korán,+ amikor még sötét volt, elment a sírhoz*, és látta, hogy már elvették onnan a követ.+
2 Szaladt hát Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,+ és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból,+ és nem tudjuk, hová tették!”
3 Ekkor Péter és a másik tanítvány elindult a sírhoz.
4 Eleinte együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabb volt, mint Péter, és elsőként ért oda.
5 Ahogy előrehajolt, látta, hogy ott vannak a lenvásznak,+ de nem ment be.
6 Utána odaért Simon Péter is, és bement a sírba. Ő is látta, hogy ott vannak a lenvásznak.
7 Az a vászon, amely Jézus fején volt, nem a többi vászon mellett volt, hanem külön, összegöngyölítve.
8 Ekkor a másik tanítvány, aki elsőként ért a sírhoz, szintén bement, és mivel látta ezeket, elhitte, amit mondtak neki.
9 Ugyanis még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.+
10 Így aztán a tanítványok hazamentek.
11 Mária azonban csak állt ott kint a sír közelében, és sírt. Közben előrehajolt, hogy benézzen a sírba,
12 és két fehér ruhás angyalt látott,+ akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt. Az egyik ott ült, ahol a feje volt, a másik pedig ott, ahol a lába.
13 Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat, és nem tudom, hová tették!”
14 Miután ezeket mondta, hátrafordult, és látott valakit ott állni, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.+
15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő, mivel azt hitte, hogy a kertész az, ezt mondta neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem.”
16 Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Ő megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbóni!” (ami azt jelenti: ’tanító’).
17 Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj el a testvéreimhez,+ és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz+ és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez+ és a ti Istenetekhez.«”
18 Mária Magdaléna elment, és elmondta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” Arról is beszámolt nekik, hogy mit mondott neki Jézus.+
19 Még aznap este, a hét első napján, a tanítványok összegyűltek. Jézus megjelent nekik, pedig az ajtók be voltak zárva, mivel a tanítványok féltek a zsidóktól. Középre állt, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+
20 Ezután megmutatta nekik a kezét is, és az oldalát+ is. A tanítványok nagyon örültek, hogy látják az Urat.+
21 Jézus ismét ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!+ Ahogy az Atya elküldött engem,+ úgy én is elküldelek titeket.+”
22 Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyetek szent szellemet.+
23 Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, meg lesznek bocsátva. De ha nem bocsátjátok meg a bűneit, nem lesznek megbocsátva.”
24 Tamás+ azonban, a tizenkettő egyike, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
25 Ezért a többi tanítvány ezt mondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő így szólt: „Én ezt nem hiszem, hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és meg nem érintem a szegek helyét és Jézus oldalát+.”
26 Nos, nyolc nappal később a tanítványai ismét összegyűltek a házban, és Tamás is velük volt. Jézus eljött, noha az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta: „Béke legyen veletek!”+
27 Azután így szólt Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet. Érintsd meg az oldalamat, és többé ne kételkedj*, hanem higgy!”
28 Tamás ezt válaszolta neki: „Uram és Istenem!”
29 Jézus így szólt hozzá: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
30 Kétségtelen, hogy Jézus sok más jelt is tett a tanítványok előtt, melyek nincsenek leírva ebben a tekercsben.+
31 Ezek azonban azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ha hisztek, örök életetek legyen a neve által.+
