János 4:1–54
4 Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő* több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg+, mint János
2 – jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –,
3 elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.
4 Szamárián kellett átmennie.
5 Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.+
6 Ott volt Jákob kútja is.+ Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz*. A hatodik óra* körül járt az idő.
7 Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”
8 (A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.)
9 A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)+
10 Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka,+ és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.+”
11 Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized?
12 Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?”
13 Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.
14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik,+ hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.+”
15 Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!”
16 Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.”
17 Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed.
18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.”
19 Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.+
20 Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.+”
21 Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek,+ mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.+
23 Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.+
24 Isten szellem,+ és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.+”
25 Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.”
26 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”+
27 Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?”
28 Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek:
29 „Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?”
30 Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz.
31 Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi+, egyél!”
32 Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33 A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?”
34 Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem,+ és hogy elvégezzem a munkáját.+
35 Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.+
36 Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.+
37 Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató.
38 Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”
39 Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”+
40 Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.
41 Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek,
42 és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”+
43 A két nap elteltével elment onnan Galileába.
44 (Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)+
45 Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen,+ ugyanis ők is elmentek az ünnepre.+
46 Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.+ Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban.
47 Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.
48 Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”+
49 A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!”
50 Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.”+ Az ember hitt Jézus szavainak, és elment.
51 Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él* a fia.
52 Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában* ment le a láza.”
53 Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.”+ Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett.
54 Ez volt a második jel,+ amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Jézus”.
^ Vagy: „forráshoz”.
^ Vagyis déli 12 óra körül.
^ Vagy: „jobban van”.
^ Vagyis du. 1 óra körül.
