Jób 15:1–35

  • Elifáz második beszéde (1–35.)

    • Azt állítja, hogy Jób nem istenfélő (4.)

    • Önteltnek tartja Jóbot (7–9.)

    • Isten „a szentjeiben sem hisz” (15.)

    • Szerinte, aki szenved, az gonosz (20–24.)

15  Erre így felelt a témáni Elifáz+:   „Vajon üres érvekkel* válaszol a bölcs? Vagy keleti széllel tölti meg a hasát?   Semmit nem ér, ha valaki pusztán szavakkal fedd,és a beszédnek önmagában nincs haszna.   Te ugyanis aláásod az istenfélelmet,és visszatartasz másokat attól, hogy Istenre gondoljanak.   Mert a vétked határozza meg, mit mondasz*,és ravaszul válogatod meg a szavaidat.   A saját szád ítél el téged, nem én,a saját ajkaid vallanak ellened.+   Talán te voltál az első ember, aki megszületett? Vagy a domboknál előbb születtél?   Talán hallod Isten bizalmas beszélgetéseit? Vagy te vagy az egyetlen bölcs ember?   Mit tudsz, amit mi nem tudunk?+ Mit értesz, amit mi nem? 10  Van köztünk ősz is, idős is,+aki jóval idősebb, mint apád. 11  Hát nem elég neked, hogy Isten vigasztal,vagy hogy szelíden szólnak hozzád? 12  Mi teszi olyan önteltté a szíved,és miért villog harag a szemedben? 13  Hiszen Istenre vagy dühös,és hagyod, hogy ilyen szavak hagyják el a szádat. 14  Mi a halandó ember, hogy tiszta lehetne,vagy az, akit asszony szült, hogy igaza lehetne?+ 15  Nézd, ő a szentjeiben sem hisz,és még az ég sem tiszta a szemében.+ 16  Mennyivel kevésbé az, aki utálatos és romlott!+ Az az ember, aki úgy issza az igazságtalanságot, mint a vizet! 17  Figyelj rám! Elmondom,elmesélem neked, amit láttam, 18  amit a bölcsek az apáiktól hallottak,+és amit nem titkoltak el. 19  Egyedül ők kapták meg az országot,és idegen nem járt közöttük. 20  Minden napján gyötrődik a gonosz,szenved a zsarnok mindazon évek alatt, melyek fenn vannak tartva neki. 21  Rémítő hangokat hall a fülében,+fosztogatók törnek rá békeidőben. 22  Nem hiszi, hogy kimenekül a sötétségből.+ Kardra szánják őt. 23  Bolyong, hogy élelmet* találjon, és ezt kérdezi: »Hol van?« Jól tudja, hogy közeleg a sötétség napja. 24  Nyomorúság és gyötrelem tartja rettegésben,ezek erőt vesznek rajta, mint a támadásra induló király. 25  Mert Isten ellen nyújtja ki a kezét,a Mindenhatóval próbál szembeszállni*. 26  Makacsul ellene rohana vastag, erős pajzsával*. 27  Arca kövér*,csípője hájas. 28  Pusztulásra szánt városokban lakik,házakban, ahol senki sem fog lakni,melyek kőrakássá válnak. 29  Nem gazdagodik meg, és nem gyarapítja vagyonát,nem terjeszkedik a földön. 30  Nem menekül ki a sötétségből. Hajtását* láng szárítja ki,semmivé lesz Isten* szájának fúvásától.+ 31  Ne térjen rossz útra, és ne bízzon hiábavalóságban,mert hiábavalóságot kap cserébe. 32  Ez azelőtt bekövetkezik, mielőtt elérkezik a napja,és ágai sosem fognak virágba borulni.+ 33  Olyan lesz, mint a szőlőtő, mely ledobja az éretlen szemeit,és mint az olajfa, mely elhullajtja a virágait. 34  Mert az istentelenek* gyülekezete terméketlen,+és tűz emészti meg a vesztegetés sátrait. 35  Bajt fogannak, gonosznak adnak életet,és csalás fejlődik a méhükben.”

Lábjegyzetek

Vagy: „fellengzős tudással”.
Vagy: „a vétked oktatja szádat”.
Szó szerint: „kenyeret”.
Vagy: „a Mindenható fölé próbál kerekedni”.
Szó szerint: „pajzsának vastag dudoraival”.
A „kövér” és a „hájas” szavak itt a jólét, az önkényeztetés és a gőg jelképei.
Vagyis bármilyen reményt arra, hogy jobb lesz.
Szó szerint: „az ő”.
Vagy: „hitehagyottak”.