Jób 23:1–17
23 Jób így válaszolt:
2 „Még ma is makacsul panaszkodom*,+és elhagyott az erőm sóhajtozásom miatt.
3 Bárcsak tudnám, hol találhatom meg Istent!+
Elmennék a lakhelyére.+
4 Ügyemet elé terjeszteném,és mindent elmondanék a védelmemre.
5 Megtudnám a válaszát,és figyelnék arra, amit mond nekem.
6 Vajon vitatkozna velem nagy hatalmát latba vetve?
Nem, biztosan meghallgatna.+
7 Ott a becsületes ember rendezhetné vele ügyeit,és egyszer s mindenkorra felmentene engem a bírám.
8 De ha kelet felé megyek, nincsen ott,és ha visszafordulok, nem találom őt.
9 Amikor északon munkálkodik, nem láthatom meg,majd délre fordul, de még mindig nem veszem észre.
10 Ő viszont jól tudja, hogy milyen életet élek.+
Miután próbára tett, olyan leszek, mint a színarany.+
11 Lábam szorosan követte a nyomdokait,soha nem tértem le az útjáról.+
12 Ajka parancsolatától nem távolodom el.
Kincsként őrzöm szavait,+ gondosabban, mint ahogy elvárták tőlem*.
13 Ha ő elhatároz valamit, ki szegülhet szembe vele?+
Ha ő* meg akar tenni valamit, meg is teszi.+
14 Mert elhatározta*, hogy mit tesz velem, és véghez is viszi azt,és még sok ilyesmit gondolt ki.
15 Így hát miatta vagyok nyugtalan.
Mikor őrá gondolok, egyre jobban félek.
16 Isten tett bátortalanná,és a Mindenható miatt félek.
17 De még nem némít el a sötétség,sem a homály, mely beborítja arcomat.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „lázadó a panaszom”.
^ Vagy: „kijelölték nekem”.
^ Vagy: „a lelke”.
^ Vagy: „kijelölte”.
