Jób 26:1–14
26 Jób erre ezt mondta:
2 „Te aztán nagy segítség vagy az erőtlennek,és megmented az erőtlen kart!+
3 Nagyszerű tanácsot adsz ám annak, aki híján van a bölcsességnek!+
Milyen bőkezűen* osztod meg a gyakorlatias meglátásaidat*!
4 Kinek akarsz beszélni,és kinek a hatására mondasz ilyeneket*?
5 A tehetetlen halottak csak remegnek,mélyebben vannak, mint a vizek és a lakóik.
6 Isten* előtt meztelen a sír*,+és nincs letakarva a pusztulás helye*.
7 Kifeszíti északon az eget* az üres tér* fölé,+a semmire függeszti a földet.
8 Felhőibe burkolja a vizet,+és súlya alatt nem hasadnak meg a felhők.
9 Eltakarja a trónját,kiteríti rá a felhőjét.+
10 Kijelöli a horizontot* a víz színén,+határt húz a világosság és a sötétség közé.
11 Az ég oszlopai rázkódnak,megdermednek, ha felemeli a hangját.
12 Erejével felkorbácsolja a tengert,+és értelmével összezúzza a tengeri szörnyet*.+
13 Leheletével* megtisztítja az eget,és keze átdöfi a megfoghatatlan* kígyót.
14 Nézd, mindez csak töredéke annak, amit Isten tesz*!+
Csak elhaló suttogás, amit róla hallottunk!
Ki képes hát megérteni hatalmas mennydörgését?+”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „szabadon”.
^ Vagy: „a józan észt”.
^ Szó szerint: „és kinek a lehelete (szelleme) jön ki belőled”.
^ Szó szerint: „ő”.
^ Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „az abaddon”.
^ Szó szerint: „az üresség”.
^ Szó szerint: „északot”.
^ Szó szerint: „egy kört”.
^ Szó szerint: „Ráhábot”.
^ Vagy: „szelével”.
^ Vagy: „gyorsan sikló”.
^ Szó szerint: „ezek csak szegélyei az útjainak”.
