Jób 29:1–25

  • Jób visszaemlékszik a próbája előtti boldog napokra (1–25.)

    • Tisztelték a városkapuban (7–10.)

    • Igazságos volt (11–17.)

    • Mindenki hallgatott a tanácsára (21–23.)

29  Jób ezután így folytatta a beszédét*:   „Bárcsak olyan volnék, mint hónapokkal ezelőtt,mint azokban a napokban, amikor Isten vigyázott rám,   amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten,+   amikor erőm teljében* voltam,amikor Isten a barátom volt, és a sátramban volt,+   amikor még velem volt a Mindenható,amikor körülöttem voltak a gyermekeim*,   amikor lépteim vajban fürödtek,és a szikla olajpatakokat árasztott nekem.+   Amikor csak kimentem a városkapuhoz+,és elfoglaltam a helyemet a köztéren,+   megláttak a fiatalok, és félreálltak*,még az idősek is felkeltek, és állva maradtak.+   A fejedelmek inkább nem beszéltek,és kezüket a szájukra tették. 10  A befolyásos emberek is elnémultak,és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt. 11  Aki csak hallott engem, jót mondott rólam,és akik láttak, mellettem tanúskodtak. 12  Mert megszabadítottam a szegényt, aki segítségért kiáltott,+csakúgy, mint az apátlan gyermeket és bárkit, akinek nem volt segítője.+ 13  Akikre halál várt, áldottak engem,+és örültek az özvegyek a segítségemnek.+ 14  Igazságosságba öltöztem,mintha köntös* és turbán lett volna az igazságos ítéletem. 15  Szeme voltam a vaknak,és lába a sántának. 16  Apja voltam a szegénynek,+és kivizsgáltam annak ügyét, akit nem ismertem.+ 17  Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,+és fogaik közül kitéptem a zsákmányt. 18  Mindig ezt mondtam: »A saját otthonomban* fogok meghalni,+és olyan sok napot érek meg, mint ahány homokszem van. 19  Gyökereim a vízig fognak nyúlni,és harmat éjszakázik majd ágaimon. 20  Dicsőségem szüntelen megújul,és íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.« 21  Az emberek reménykedve hallgattak engem,csendben vártak a tanácsomra.+ 22  Miután beszéltem, nem volt mit hozzátenniük,szavaim kellemesek voltak* a füleiknek. 23  Úgy vártak rám, mint az esőre,szájukat tátva itták a szavaimat, mintha csak a tavaszi esőt várnák.+ 24  Alig hitték el, hogy rájuk mosolyogtam,arcom fénye megnyugtatta őket*. 25  Vezetőjükként utat mutattam nekik. Úgy éltem, mint király a csapatai között,+mint aki gyászolókat vigasztal.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „példabeszédét”.
Szó szerint: „napjaiban”.
Vagy: „szolgáim”.
Szó szerint: „elbújtak”.
Vagy: „ujjatlan köpeny”.
Szó szerint: „fészkemben”.
Szó szerint: „permetként hullottak”.
Esetleg: „nem sötétítették el arcom fényét”.