Jób 3:1–26

  • Jób sajnálja, hogy megszületett (1–26.)

    • Azt kérdezi, miért szenved (20–21.)

3  Ezután történt, hogy Jób megszólalt, és átkozta a napot, amelyen megszületett*.+  Ezt mondta:   „Vesszen el az a nap, amelyen születtem,+és az éjszaka is, amikor így szóltak: »Fiú fogant!«   Legyen az a nap sötétség. Ne törődjön vele Isten odafentről,fény se ragyogjon rá.   Követelje vissza a legsűrűbb sötétség*. Esőfelhő borítsa be. Félelmetes sötétség nyelje el a fényét.   Ragadja el homály azt az éjszakát,+ne örüljön az év napjai között,és ne számolják a hónapok közé.   Igen! Legyen meddő az az éj,ne legyen akkor ujjongás!   Átkozzák el az átkozók,akik képesek felkelteni a leviatánt*+.   Sötétedjenek el szürkületének csillagai,várjon a világosságra, de hiába,és ne lássa a hajnal sugarait, 10  mert nem zárta be anyám méhének ajtóit,+és nem rejtette el a bajt szemem elől. 11  Miért nem haltam meg, amikor megszülettem? Miért nem pusztultam el, amikor kijöttem anyám méhéből?+ 12  Miért fogadtak térdek,és miért vártak emlők, hogy szoptassanak? 13  Akkor most háborítatlanul feküdnék,+aludnék és nyugodnék+ 14  a föld királyaival és a tanácsadóikkal,kik mára már romhalmazzá vált helyeket építettek maguknak,* 15  vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt,akiknek a háza ezüsttel volt tele. 16  Miért nem lettem titkon elvetélt magzat,olyan, mint azok a gyermekek, akik soha nem láttak világosságot? 17  A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,ott megnyugszik, aki megfáradt.+ 18  Mind megpihennek ott a rabok,hajcsárjuk hangját nem hallják. 19  Egyforma ott a kicsiny és a nagy,+és szabad már urától a rabszolga. 20  Miért is ad Isten világosságot a szenvedőnek,és életet azoknak, akik megkeseredtek*+? 21  Miért van az, hogy vágyódnak a halál után, de nem jön el?+ Többet ásnak utána, mint a rejtett kincsek után, 22  azok, akik nagyon örülnek,akik boldogok, ha megtalálják a sírt. 23  Miért ad világosságot annak a férfinak, aki eltévedt,és akit bekerített Isten?+ 24  Mert a sóhajom lett az ételem,+és nyögésem+, mint a kiömlő víz. 25  Mert amitől rettegtem, utolért engem,és amitől féltem, az történt velem. 26  Nem leltem békére, sem nyugalomra,hanem egyre csak baj ér.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „átkozta a napját”.
Vagy: „a sötétség és a halál árnyéka”.
Úgy gondolják, hogy a leviatán szó a krokodilra utal, vagy valamilyen más nagy és erős tengeri állatra.
Esetleg: „kik elhagyatott helyeket építettek maguknak”.
Vagy: „a keserű lelkűeknek”.