Jób 31:1–40

  • Jób kiáll amellett, hogy feddhetetlen (1–40.)

    • „Szövetséget kötöttem a szemeimmel” (1.)

    • Azt kéri, hogy mérje meg Isten (6.)

    • Nem házasságtörő (9–12.)

    • Nem szereti a pénzt (24–25.)

    • Nem bálványimádó (26–28.)

31  Szövetséget kötöttem a szemeimmel.+ Hogy fordíthatnék túlzott figyelmet egyetlen szűzre is?+   Ha ezt tenném, mit adna nekem Isten fentről,vagy milyen örökséget kapnék a Mindenhatótól, aki a magasságban van?   Csapás vár a gonosztevőkre,és szerencsétlenség azokra, akik ártalmas dolgokat tesznek.+   Vajon nem látja az útjaimat,+és nem tartja számon minden lépésemet?   Hazudtam én valaha?* Becsaptam én valaha bárkit is?+   Mérjen meg engem Isten pontos mérlegen,+akkor majd felismeri, hogy feddhetetlen+ vagyok.   Ha lépteim letérnek a helyes útról,+vagy szívem a szememet követi,+vagy bemocskolom a kezem,   akkor egye meg más, amit én vetek,+és szaggassák ki, amit én ültetek*.   Ha a szívemet elcsábította egy asszony,+és embertársam ajtajánál leselkedtem,+ 10  akkor más férfinak őröljön gabonát a feleségem,és más férfiak feküdjenek le vele*.+ 11  Mert ez szégyenteljes viselkedés lenne a részemről,és olyan vétek, amelyért a bíráktól büntetés jár.+ 12  Ez olyan lenne, mint a tűz, amely pusztít*,+és megemészt* mindent, amim van. 13  Ha nem szolgáltattam igazságot a szolgáimnak és a szolgálólányaimnak,amikor panaszt emeltek* ellenem, 14  mit tehetnék, ha Isten szembesítene a tetteimmel*? Mit felelhetnék neki, ha számadásra vonna?+ 15  Hát nem az alkotta őket is, aki engem alkotott az anyaméhben?+ Hát nem ugyanaz a valaki formált meg bennünket, mielőtt megszülettünk*?+ 16  Ha megtagadtam a szegényektől, amire vágytak,+és elszomorítottam* az özvegyek szemét,+ 17  ha egyedül ettem az ételemet,és nem adtam belőle az árvának+ 18  (hiszen fiatalkorom óta nálam nevelkedik az árva*, mintha az apja lennék,és gyermekkorom óta* segítem az özvegyet*), 19  ha elnéztem, hogy valaki meghal a hidegben, mert nincsen ruhája,vagy hogy nincs mivel betakarnia magát a szegénynek,+ 20  ha nem áldott ő* engem,+amikor juhaim gyapjában melegedett, 21  ha az öklömet ráztam,amikor az árvának szüksége volt a segítségemre+ a városkapuban*+, 22  akkor szakadjon ki a karom* a vállamból,és törjön el a karom a könyökömnél*. 23  Hisz rettegtem attól, hogy Isten csapással sújt,és méltóságával szemben nem állhattam meg. 24  Ha aranyba vetném a bizalmamat,vagy azt mondanám a színaranynak: »Te adsz nekem biztonságot!«,+ 25  ha örömet találnék a nagy vagyonomban,+abban, hogy sok mindent felhalmoztam,+ 26  ha nézném, hogy süt a nap*,vagy hogy hogyan halad a tündöklő hold,+ 27  és szívem elcsábulna titokban,és kezemmel csókot hintve imádnám őket,+ 28  akkor az olyan vétek lenne, amelyért büntetés jár a bíráktól,hiszen ezzel megtagadnám az igaz Istent odafent. 29  Örültem én bármikor is annak, hogy az ellenségem odaveszett,+vagy örültem annak, hogy baj érte? 30  Soha nem hagytam, hogy a szám vétkezzen,hogy átkozódva az életét* követelje.+ 31  Vajon nem ezt kérdezték a sátramban lévők: »Ki tud olyan emberről, aki ne lakott volna jól az ételével*+ 32  Egyetlen idegennek* sem kellett odakint éjszakáznia,+ajtóim nyitva álltak az utazók előtt. 33  Próbáltam én valaha is takargatni a törvényszegéseimet, mint mások,+ruhám zsebébe rejtve vétkemet? 34  Féltem én attól, hogy mit szól a tömeg? Vagy rettegtem attól, hogy megvetnek más családok? Vajon elnémultam ezért, és nem mertem kimenni? 35  Bárcsak meghallgatna valaki!+ Aláírnám, amit mondtam.* Válaszoljon nekem a Mindenható!+ A vádlóm bárcsak leírná vádjait egy okiratban! 36  A vállamon hordanám azt,a fejemre kötném, mint egy koronát. 37  Számot adnék neki minden egyes lépésemről,magabiztosan járulnék eléje, mint egy fejedelem. 38  Ha panaszosan kiáltana miattam a földem,és a barázdái együtt sírnának, 39  ha termését fizetés nélkül enném,+és a tulajdonosai kétségbeesnének* miattam,+ 40  akkor búza helyett töviskóró teremjen nekem,és árpa helyett büdös gyom.” Itt végződnek Jób szavai.

Lábjegyzetek

Esetleg: „Követtem én valaha igazságtalan embert?”
Vagy: „gyökerestül tépjék ki a leszármazottaimat”.
Szó szerint: „térdeljenek föléje”.
Szó szerint: „pusztulásig emészt”.
Vagy: „gyökerestül kiszaggat”.
Vagy: „pert indítottak”.
Szó szerint: „felkelne”.
Szó szerint: „az anyaméhben”.
Szó szerint: „elhomályosítottam”.
Szó szerint: „ő”.
Szó szerint: „őt”.
Szó szerint: „anyám méhétől fogva”.
Szó szerint: „az ágyéka”.
Esetleg: „amikor láttam, hogy van segítségem a városkapuban”.
Vagy: „lapockám”.
Vagy: „törjön le a karom a felső csontjáról”.
Szó szerint: „fény”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „húsával”.
Vagy: „bevándorlónak”.
Vagy: „Itt van az aláírásom.”
Vagy: „a tulajdonosainak a lelke kétségbeesne”.