Jób 33:1–33

  • Elihu elmarasztalja Jóbot, amiért a saját igazát bizonygatja (1–33.)

    • Van váltság (24.)

    • Legyen annyi ereje, mint amikor fiatal volt (25.)

33  De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat! Figyelj arra, amit mondok!   Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,a számnak* szólnia kell.   Tiszta szívből fakadnak a szavaim,+és a szám őszintén elmondja, amit tudok.   Isten szelleme alkotott engem,+és a Mindenható lehelete hívott életre.+   Felelj nekem, ha tudsz. Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.   Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,engem is agyagból formált.+   Ezért ne félj tőlem,és ne omolj össze attól, amit mondok.   Te így szóltál a fülem hallatára,igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:   »Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.+ Tiszta vagyok, nincsen vétkem.+ 10  De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,és az ellenségének tart engem.+ 11  Kalodába szorítja a lábamat,és figyeli minden ösvényemet.+« 12  Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked: Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.+ 13  Miért panaszkodsz rá?+ Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?+ 14  Hiszen Isten újra meg újra szól,csak éppen senki nem figyel rá. 15  Álomban, éjjeli látomásban szól,+akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,miközben alszanak az ágyukban. 16  llyenkor megnyitja a fülüket,+és megerősíti* bennük az útmutatásait, 17  hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,+és megvédje attól, hogy büszke legyen.+ 18  Isten megmenti az ember lelkét* a sírtól*,+és az életét attól, hogy kard* végezzen vele. 19  Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,és szüntelenül sajognak a csontjai, 20  annyira, hogy egész lénye* megutálja a kenyeret,és még a finom ételt is megveti*.+ 21  Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak*. 22  Lelke* a sírhoz* közeledik,és élete azokhoz, akik megölik az embert. 23  Ha van mellette egy hírvívő*,ezer közül egy szószóló,hogy tudassa vele, mi a helyes, 24  akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja: »Mentsd meg attól, hogy a sírba* kerüljön!+ Váltságot találtam!+ 25  Legyen egészségesebb* a teste, mint fiatalkorában,+legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.+« 26  Könyörögni fog Istenhez,+ és ő jóindulattal bánik majd vele. Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót. 27  És ez az ember ezt mondja* majd másoknak: »Vétkeztem,+ és eltértem attól, ami helyes,de nem azt kaptam, amit megérdemeltem volna*. 28  Megváltotta lelkemet* a sírtól*,+és életem látni fogja a világosságot.« 29  Isten megteszi mindeztkétszer is, háromszor is az emberért, 30  hogy megmentse őt* a sírtól*,és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.+ 31  Figyelj, Jób! Hallgass rám! Maradj csendben, és folytatom a mondandómat. 32  De ha akarsz valamit mondani, csak mondd! Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál. 33  Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám. Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „a nyelvemnek az ínyemmel”.
Szó szerint: „lepecsételi”.
Vagy: „életét”.
Vagy: „veremtől”.
Vagy: „(hajító)fegyver”.
Vagy: „megveti a lelke”.
Szó szerint: „élete”.
Vagy: „lecsupaszodnak”.
Vagy: „élete”.
Vagy: „veremhez”.
Vagy: „angyal”.
Vagy: „verembe”.
Vagy: „üdébb”.
Szó szerint: „énekli”.
Esetleg: „de nem volt hasznom belőle”.
Vagy: „életemet”.
Vagy: „veremtől”.
Vagy: „a lelkét”.
Vagy: „veremtől”.