Jónás 1:1–17
1 Jehova így szólt Jónáshoz*+, Amittai fiához:
2 „Menj el a nagy városba, Ninivébe+, és hirdesd ki az ellene szóló ítéletet, mert felfigyeltem a gonoszságára!”
3 Jónás erre úgy döntött, hogy Társisba menekül Jehova elől. Lement Joppéba, és talált egy hajót, amelyik Társisba tartott. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Jehova elől Társisba.
4 Ezután Jehova nagy szelet támasztott a tengeren, és olyan heves vihar kerekedett, hogy a hajó már-már összetört.
5 A hajósok annyira megijedtek, hogy mindegyik a maga istenéhez fordult, hogy segítséget kérjen tőle. Aztán a hajón levő rakományt a tengerbe dobálták, hogy könnyítsenek a hajón.+ Jónás addigra már lement a hajó* legbelső részébe, lefeküdt, és mély álomba merült.
6 A hajóskapitány odament hozzá, és ezt mondta neki: „Hogyhogy alszol? Kelj fel, és kiálts az istenedhez! Az igaz Istennek talán gondja lesz ránk, és nem halunk meg.+”
7 És ezt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot,+ hogy megtudjuk, ki miatt ér minket ez a csapás!” Sorsot vetettek hát, és a sors Jónásra esett.+
8 Ezt mondták neki: „Mondd el nekünk, kérünk, ki miatt ér minket ez a csapás! Mi a munkád, és honnan jössz? Melyik országból való vagy, és melyik néphez tartozol?”
9 Ő így felelt: „Héber vagyok, és Jehovát, az ég Istenét imádom*, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”
10 A férfiak ekkor még jobban megijedtek, és ezt mondták neki: „Mit tettél?!” (Ugyanis megtudták, hogy Jehova elől menekül, mert elmondta nekik.)
11 Majd mivel a tenger egyre viharosabb lett, megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjen a tenger?”
12 Ezt válaszolta: „Fogjatok, és dobjatok a tengerbe, akkor le fog csendesedni. Mert tudom, hogy miattam tört ki ez a nagy vihar.”
13 Ám a férfiak inkább keményen eveztek*, hogy a hajót visszavigyék a szárazföldre, de nem tudták, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.
14 Ekkor Jehovához kiáltottak, és ezt mondták: „Ó, Jehova, kérünk, ne haljunk meg e miatt az ember miatt*! Ne tarts minket felelősnek ártatlan vér ontásáért, mivel te, ó, Jehova, azt tetted, amit jónak láttál!”
15 Majd fogták Jónást, és a tengerbe dobták, a tenger pedig lecsendesedett.
16 Erre a férfiakat nagy félelem fogta el Jehova miatt,+ áldozatot mutattak be Jehovának, és fogadalmakat tettek.
17 Jehova pedig odaküldött egy nagy halat, hogy az lenyelje Jónást. És Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.+
Lábjegyzetek
^ Jel.: ’galamb’.
^ Vagy: „fedélzetes hajó”.
^ Szó szerint: „félem”.
^ Vagy: „igyekeztek továbbhaladni”.
^ Vagy: „ennek az embernek a lelke miatt”.
