Jónás 2:1–10
2 Jónás ekkor imádkozott Jehovához, az ő Istenéhez a hal gyomrából,+
2 és ezt mondta:
„Jehovához kiáltottam nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem.+
A sír* mélyéből* kiáltottam segítségért,+és te meghallottad a hangomat.
3 Amikor a mélységbe vetettél, a nyílt tenger szívébe,körülvett engem az ár.+
Habjaid és hullámaid mind átcsaptak fölöttem.+
4 Én pedig így szóltam: »Elűztél a szemed elől!
Hogyan láthatom újra szent templomodat?«
5 Víz vett körül engem, és veszélyben volt az életem,*+magába zárt a mély víz.
Hínár fonódott a fejem köré.
6 A hegyek alapjáig süllyedtem,örökre bezárultak felettem a föld reteszei.
De felhoztad a veremből életemet, ó, Jehova, én Istenem!+
7 Amikor már-már kiment belőlem az élet*, Jehova volt az, akire gondoltam.+
Akkor imám eljutott hozzád, szent templomodba.+
8 Akik a semmit érő bálványokat imádják, elhagyják az odaadó szeretet forrását*.
9 Én viszont hálaadó szavakkal áldozom neked.
Teljesítem, amit fogadtam.+
A megmentés Jehovától jön.+”
10 Ezután Jehova parancsot adott a halnak, és az kiokádta Jónást a szárazföldre.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „gyomrából”.
^ Vagy: „víz vett körül engem egészen a lelkemig”.
^ Vagy: „lélek”.
^ Esetleg: „már nem hűségesek”.
