Józsué 4:1–24
-
Kövek, melyek emlékeztetik az izraelitákat (1–24.)
4 Amikor az egész nemzet átkelt a Jordánon, Jehova ezt mondta Józsuénak:
2 „Válasszatok ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet,+
3 és ezt parancsold nekik: »Vegyetek fel 12 követ a Jordán közepéből, onnan, ahol a papok mozdulatlanul állnak.+ Vigyétek magatokkal, és tegyétek le ott, ahol az éjszakát töltitek.«+”
4 Józsué tehát összehívta azt a 12 férfit, akiket kiválasztott az izraeliták közül, minden törzsből egyet,
5 és ezt mondta nekik: „Menjetek Jehovának, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, és mindegyikőtök vegyen a vállára egy követ. Annyi követ vegyetek fel, ahány izraelita törzs van.
6 Ezek a kövek emlékeztessenek benneteket arra, hogy mit tett Isten. Ha a gyermekeitek* később megkérdezik: »Miért tettétek ide ezeket a köveket?«,+
7 akkor így feleljetek: »Ezek a kövek örök emlékeztetők Izrael népének,+ mivel a Jordán vize megállt Jehova szövetségládája előtt,+ amikor átvitték azt a Jordánon.«”
8 És az izraeliták úgy tettek, ahogy Józsué parancsolta. Felvettek 12 követ a Jordán közepéből az izraeliták törzseinek a száma szerint, ahogyan Jehova meghagyta Józsuénak. Azután magukkal vitték oda, ahol az éjszakát töltötték, és ott letették azokat.
9 Józsué a Jordán közepén is felállított 12 követ, azon a helyen, ahol a szövetségládát hordozó papok álltak.+ Ezek a kövek a mai napig ott vannak.
10 A ládát hordozó papok pedig a Jordán közepén álltak egészen addig, míg minden meg nem történt, amit Jehova utasítására Józsué a népnek mondott. Minden úgy történt, ahogy Mózes megparancsolta Józsuénak. Eközben a nép sietve átkelt.
11 És amikor az egész nép átkelt, a papok is átkeltek Jehova ládájával a nép szeme láttára.+
12 A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse a többi izraelita előtt kelt át csatarendben,+ pontosan úgy, ahogy Mózes utasította őket.+
13 Mintegy 40 000 harcra kész katona kelt át Jehova előtt Jerikó kietlen síkságára.
14 Azon a napon Jehova naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében,+ és mélységesen tisztelték* őt életének minden napján, mint ahogy Mózest is.+
15 Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:
16 „Parancsold meg a szövetségládát*+ hordozó papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.”
17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak: „Gyertek ki a Jordánból!”
18 Amikor a Jehova szövetségládáját hordozó papok+ kijöttek a Jordán közepéből, és kiléptek a szárazföldre, a Jordán vize visszatért a medrébe, és újra elárasztotta a partjait,+ mint azelőtt.
19 A nép az 1. hónap 10. napján kelt át a Jordánon, és letáborozott Gilgálnál,+ Jerikó keleti határánál.
20 A 12 követ pedig, melyet a Jordánból hoztak ki, Józsué felállította Gilgálnál.+
21 Ezután ezt mondta az izraelitáknak: „Amikor majd a gyermekeitek ezt kérdezik tőletek: »Mit jelképeznek ezek a kövek?«,+
22 akkor magyarázzátok el nekik: »Izrael száraz lábbal kelt át a Jordánon,+
23 amikor Jehova, a ti Istenetek felszárította előttünk a Jordán vizét, míg át nem keltünk rajta, ugyanúgy, ahogy Jehova, a ti Istenetek felszárította a Vörös-tengert a nép előtt, míg át nem kelt.+
24 Azért tette ezt, hogy a föld minden népe megtudja, milyen erős Jehova keze,+ és hogy mindig Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok*.«”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „fiaitok”.
^ Szó szerint: „és félték”.
^ Szó szerint: „a bizonyság ládáját”.
^ Szó szerint: „féljétek”.
