Jelenések 18:1–24

  • „Elesett Nagy Babilon” (1–8.)

    • „Menjetek ki belőle, népem” (4.)

  • Keseregnek amiatt, hogy Babilon elesett (9–19.)

  • Az égben örülnek, hogy Babilon elesett (20.)

  • Babilont a tengerbe hajítják, mint egy követ (21–24.)

18  Ezután láttam egy másik angyalt leszállni az égből nagy hatalommal, és dicsősége bevilágította a földet.  És erős hangon így kiáltott: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ és démonok lakóhelye lett, minden tisztátalan szellem* és minden tisztátalan, gyűlölt madár rejtekhelye!+  Mert az összes nemzet áldozatul esett a szenvedélye* borának, a szexuális erkölcstelensége* borának.+ A föld királyai pedig erkölcstelenséget követtek el vele,+ és a föld kereskedői* meggazdagodtak a szégyentelen fényűzésének köszönhetően.”  És hallottam, hogy egy másik hang ezt mondja az égből: „Menjetek ki belőle, népem,+ ha nem akartok a bűntársai lenni, és nem akartok kapni a csapásaiból!+  Mert bűnei egészen az égig halmozódtak,+ és igazságtalan tetteiről* nem feledkezett meg Isten.+  Bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal.+ Kétszeresen fizessétek vissza neki, amit tett.+ A pohárba+, melybe ő töltött kevert italt, kétszer annyit töltsetek neki.+  Annyi kínt és kesergést okozzatok neki, amennyire dicsőítette magát, és amilyen szégyentelen fényűzésben élt. Mert folyton ezt mondja magában: »Királynőként ülök, és nem vagyok özvegy, és soha nem fogok keseregni.«+  Ezért érik egyetlen napon a csapások: halál, kesergés és éhínség, és teljesen elégetik őt,+ mert erős Jehova* Isten, aki megítélte őt.+  A föld királyai pedig, akik szexuális erkölcstelenséget* követtek el vele, és szégyentelen fényűzésben éltek vele, sírni fognak, és verni fogják magukat bánatukban, amikor látják a füstjét a tűznek, amelyben ég. 10  Mivel félnek, hogy nekik is ilyen kínokat kell elszenvedniük, távol állnak tőle, és ezt mondják: »Milyen kár, milyen kár, te nagy város,+ Babilon, te erős város, mert egyetlen óra alatt végrehajtották rajtad az ítéletet!« 11  A föld kereskedői is sírnak és keseregnek miatta, mert senki sincs már, aki megvegye teljes árukészletüket, 12  az arany, ezüst, drágakő, gyöngy, finom lenvászon, selyem, bíbor- és skarlátszínű szövet teljes árukészletét, és mindent, ami illatos fából van, és mindenféle elefántcsontból, értékes fából, rézből, vasból és márványból készült tárgyat, 13  továbbá fahéjat, indiai fűszert, füstölőszert, illatos olajat, tömjént, bort, olívaolajat, finomlisztet, búzát, marhákat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és embereket*. 14  Igen, a jó gyümölcs, melyet kívántál*, már nem a tiéd, és minden finomság és fényűzés szertefoszlott, soha többé nem találják meg. 15  Az ilyen árucikkekkel kereskedők, akik őbelőle gazdagodtak meg, félnek, hogy nekik is olyan kínokat kell elszenvedniük, mint neki, ezért távol állnak majd, sírnak, keseregnek, 16  és így szólnak: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, mely finom lenvászonba, bíborba és skarlátba volt öltözve, és gazdagon fel volt ékesítve aranydíszekkel, drágakővel és gyönggyel!+ 17  Egyetlen óra alatt elpusztult ez a nagy gazdagság!« És minden hajóskapitány, hajós, tengerész és mindazok, akiknek a tenger biztosítja a megélhetését, távol álltak, 18  és amikor látták a füstjét a tűznek, amelyben égett, így kiáltottak: »Melyik város olyan, mint a nagy város?« 19  Port hintettek a fejükre, kiáltoztak sírva és keseregve, és ezt mondták: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, ahol a vagyonának köszönhetően meggazdagodtak mindazok, akiknek hajóik vannak a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!+« 20  Örülj miatta, ó, ég,+ ti szentek,+ ti apostolok, és ti próféták is, mert Isten ítélte meg őt a ti érdeketekben!+ 21  Egy erős angyal pedig felemelt egy nagy malomkőhöz hasonló követ, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Így fogják lehajítani Babilont, a nagy várost, egy hirtelen mozdulattal, és soha többé nem találják meg.+ 22  Nem hallatszik benned többé hárfás énekesek hangja, zenészek, fuvolások és trombitások hangja. Egyetlen mesterség kézművesét sem találják benned soha többé, és malomkő hangja sem hallatszik benned már soha. 23  Többé nem világít benned lámpafény, és vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik benned soha többé, mert kereskedőid a föld főrangú emberei voltak, és mert azzal, hogy spiritizmussal foglalkoztál,+ félrevezetted az összes nemzetet. 24  Igen, próféták és szentek vérét találták benne,+ és mindazokét, akiket legyilkoltak a földön.+

Lábjegyzetek

Esetleg: „lehelet”; „kigőzölgés”; „ihletett kijelentés”.
Vagy: „haragja”.
Gör.: por·neiʹa. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „utazó kereskedői”.
Vagy: „bűntetteiről”
Vagy: „emberi lelkeket”.
Vagy: „lelked kívánt”.