Jeremiás 26:1–24

  • Jeremiást azzal fenyegetik, hogy megölik (1–15.)

  • Megkímélik Jeremiás életét (16–19.)

    • Mikeás próféciájának idézése (18.)

  • Urija próféta (20–24.)

26  Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az üzenet jött Jehovától:  „Ezt mondja Jehova: »Állj meg Jehova házának udvarában, és szólj Júda minden városának lakóiról*, akik eljönnek Jehova házába, hogy imádják őt*. Mondd el nekik mindazt, amit megparancsolok neked. Egyetlen szót se hagyj el!  Talán odafigyelnek majd, és mindegyikük megtér gonosz útjáról. Én pedig meggondolom magamat*, és nem hozom el rájuk a veszedelmet, amelyet el akartam hozni gonosztetteik miatt.+  Így szólj hozzájuk: ’Ezt mondja Jehova: „Ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok be törvényemet*, amelyet nektek adtam,  és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket újra meg újra* elküldök hozzátok, akikre eddig nem hallgattatok,+  akkor hasonlóvá teszem e házat Silóhoz+, és a föld minden nemzete átkozni fogja ezt a várost.+”’«”  És a papok, a próféták és az egész nép hallotta, hogy Jeremiás ezeket a szavakat mondja Jehova házában.+  Így miután Jeremiás elmondta mindazt, amit Jehova parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok, a próféták és az egész nép megragadta őt, és így szóltak: „Meg kell halnod!  Miért prófétáltál ilyeneket Jehova nevében: »Olyan lesz ez a ház, mint Siló, és pusztává teszik ezt a várost, úgyhogy lakatlan lesz.«” És az egész nép Jeremiás köré gyűlt Jehova házában. 10  Amikor Júda fejedelmei meghallották ezeket a szavakat, felmentek a király házából* Jehova házába, és leültek Jehova új kapujának bejáratánál.+ 11  A papok és a próféták ekkor így szóltak a fejedelmekhez és az egész néphez: „Ez az ember halálbüntetést érdemel,+ mert ez ellen a város ellen prófétált, amint a saját fületekkel is hallottátok.”+ 12  Jeremiás erre ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Jehova küldött engem, hogy e ház és e város ellen prófétáljak azokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok.+ 13  Most azért változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és hallgassatok Jehova Istenetek szavára. Akkor Jehova meggondolja magát*, és nem hozza el rátok a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ 14  Én pedig a kezetekben vagyok. Tegyétek velem azt, amit jónak és helyesnek láttok. 15  De tudnotok kell, hogy ha engem halálra adtok, akkor ártatlan vér tapad a kezetekhez és e városnak és lakóinak kezéhez is, mert engem valóban Jehova küldött hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket a szavakat.” 16  Akkor a fejedelmek és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: „Ez az ember nem érdemel halálbüntetést, mert Jehova Istenünk nevében szólt hozzánk.” 17  Sőt, az ország vénei közül felálltak néhányan, majd így szóltak az egész összegyűlt néphez: 18  „Ezékiásnak+, Júda királyának a napjaiban a móreseti Mikeás+ is prófétált, és így beszélt Júda egész népéhez: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Siont felszántják, mint a mezőt,Jeruzsálem romhalmaz lesz,+a Háznak hegye* pedig erdős hegygerinc*.’+« 19  Vajon halálra adta-e őt Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem. Inkább mélységesen tisztelte* Jehovát, Jehova jóindulatáért könyörgött,* így Jehova meggondolta magát*, és nem hozta el rájuk a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ Mi pedig ilyen nagy csapást hoznánk magunkra*? 20  Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétált: Urija, Semája fia Kirját-Jeárimból+. Ez ellen a város ellen és ez ellen a föld ellen prófétált, ahhoz hasonlóan, ahogy Jeremiás. 21  Joákim+ király és minden kiemelkedő harcosa, valamint az összes fejedelem meghallotta a szavait, és a király meg akarta öletni őt.+ Urija ennek hallatán megijedt, és elmenekült Egyiptomba. 22  Erre Joákim király elküldte Elnátánt+, Akbór fiát, és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba. 23  Elhozták hát Uriját Egyiptomból, és Joákim király elé vitték. Az pedig megölte őt karddal,+ és holttestét a köznép temetőjébe dobta.” 24  De Ahikám+, Sáfán+ fia támogatta Jeremiást, nehogy kiszolgáltassák őt a népnek, és megöljék.+

Lábjegyzetek

Vagy: „lakóinak”.
Vagy: „hogy leboruljanak”.
Vagy: „sajnálatot érzek”.
Vagy: „útmutatásomat”.
Szó szerint: „akiket korán felkelve és elküldve”.
Vagy: „palotájából”.
Vagy: „sajnálatot érez”.
Vagy: „magaslat az erdőben”.
Vagy: „a Templomhegy”.
Szó szerint: „félte”.
Vagy: „igyekezett megenyhíteni Jehova arcát”.
Vagy: „sajnálatot érzett”.
Vagy: „a lelkünkre”.