Jeremiás 34:1–22
34 Jehova így szólt Jeremiáshoz, amikor Nabukodonozor, Babilon királya, annak egész serege és a föld minden királysága, mely az uralma alatt állt, valamint az összes nép harcolt Jeruzsálem és minden városa ellen:+
2 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Menj, és mondd meg Sedékiásnak+, Júda királyának: ’Ezt mondja Jehova: „Babilon királyának a kezébe adom ezt a várost, és ő felégeti.+
3 Te sem menekülsz meg a kezéből, mert bizony elfognak, és átadnak neki.+ Szemtől szemben állsz majd Babilon királyával, és ő személyesen beszél veled, te pedig Babilonba mész.”+
4 De halld meg Jehova szavát, ó, Sedékiás, Júda királya: „Ezt mondja rólad Jehova: »Nem kard által halsz meg.
5 Békében fogsz meghalni,+ és füstölőszert fognak égetni* neked, mint ahogy apáidnak is, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak. Így siratnak majd: ’Jaj, uram!’, mert ’én mondtam ki e szót’ – ez Jehova kijelentése.«”’«”
6 Jeremiás próféta aztán elmondta mindezt Sedékiásnak, Júda királyának Jeruzsálemben,
7 amikor Babilon királyának hadserege harcolt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen,+ vagyis Lákis+ és Azeka+ ellen; ugyanis csak ezek a megerősített városok maradtak meg Júda városai közül.
8 Jehova üzenetet küldött Jeremiásnak, miután Sedékiás király szövetséget kötött a Jeruzsálemben levő egész néppel, hogy hirdessenek szabadulást,+
9 és mindenki engedje szabadon a héber rabszolgáját, férfit és nőt, hogy senki se tartsa rabszolgaságban a zsidó társát.
10 Engedelmeskedett is minden fejedelem és az egész nép. Szövetséget kötöttek, mely szerint mindenki szabadon engedi a rabszolgáját, férfit és nőt, és nem tartják őket tovább rabszolgaságban. Engedelmeskedtek hát, és elengedték őket.
11 De később visszahozták a rabszolgáikat meg a rabszolganőiket, akiket már szabadon engedtek, és újból rabszolgaságra kényszerítették őket.
12 Jehova tehát üzent Jeremiásnak, és Jehova üzenete így hangzott:
13 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Szövetséget kötöttem ősapáitokkal azon a napon,+ amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltak,+ és ezt mondtam:
14 ’Hét év elteltével mindegyikőtök engedje el a héber testvérét, akit eladtak neked, és aki hat éven át szolgált neked. Engedd szabadon!’+ Ám ősapáitok nem hallgattak rám, fülük botját sem mozdították.
15 Ti pedig nemrég* megtértetek, és azt tettétek, amit helyesnek tartok, hiszen szabadulást hirdettetek a társaitoknak, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely a nevemet viseli.
16 De aztán meggondoltátok magatokat, és megszentségtelenítettétek a nevemet,+ mivel visszahoztátok a rabszolgáitokat és rabszolganőiteket, akiket szabadon engedtetek kívánságuk* szerint, és újból rabszolgaságra kényszerítettétek őket.«
17 Ezért így szól Jehova: »Ti nem engedelmeskedtetek nekem, hogy szabadulást hirdetett volna mindenki a testvérének és a társának.+ Ezért én fogok szabadulást hirdetni nektek – ez Jehova kijelentése –, de kardra, járványos betegségre és éhínségre!+ A föld összes királyságában rettegést keltek miattatok.+
18 És ez történik majd azokkal, akik megszegték szövetségemet – vagyis nem tartották meg a szövetség szavait, amelyet előttem kötöttek, amikor kettévágták a borjút, és átmentek a két része között+ –,
19 tehát Júda fejedelmeivel, Jeruzsálem fejedelmeivel, az udvari tisztviselőkkel, a papokkal és az ország egész népével, akik átmentek a borjú két része között:
20 átadom őket ellenségeiknek és azoknak, akik az életükre* törnek, és hulláik az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé.+
21 Sedékiást, Júda királyát és a fejedelmeit odaadom ellenségeik kezébe, az életükre* törők kezébe és a babiloni király hadseregének kezébe,+ akik elvonulnak tőletek.+«
22 »Parancsot adok – ez Jehova kijelentése –, és visszahozom őket ehhez a városhoz. Harcolni fognak ellene, elfoglalják és fölégetik.+ Júda városait pusztasággá teszem, és nem lesz lakójuk.«+”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „és égetési szertartást rendeznek”.
^ Szó szerint: „ma”.
^ Vagy: „lelkük kívánsága”.
^ Vagy: „a lelkükre”.
^ Vagy: „a lelkükre”.
