Jeremiás 4:1–31

  • A megbánás áldásokhoz vezet (1–4.)

  • Pusztulás jön északról (5–18.)

  • Jeremiás gyötrődése a közelgő pusztulás miatt (19–31.)

4  „Ha visszatérsz, ó, Izrael – ez Jehova kijelentése –,ha visszatérsz hozzám,és eltávolítod utálatos bálványaidat színem elől,akkor nem leszel menekült.+   És ha majd az igazsággal, joggal és igazságossággal összhangbanígy esküszöl: »Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!«,akkor a nemzetek áldásban részesülnek általa*,és vele fognak dicsekedni.”+  Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek: „Szántsatok magatoknak szántóföldet,és ne vessetek tövisbokrok közé.+   Metélkedjetek körül Jehovának,és távolítsátok el szívetek előbőrét,+Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,nehogy lángra lobbanjon dühöm, mint a tűz,és olthatatlanul égjengonosztetteitek miatt!+   Hirdessétek ki Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben! Kiáltsatok, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!+ Harsányan kiáltsatok, és mondjátok: „Gyűljetek össze,és meneküljünk a megerősített városokba!+   Állítsatok jelt* Sion felé! Keressetek menedéket, és álljatok készenlétben”,mert veszedelmet hozok északról,+ nagy csapást.   Előjött, mint az oroszlán a bozótból,+és útra kelt a nemzetek pusztítója.+ Elindult helyéről, hogy rettegést keltővé tegye földedet. Városaid romba dőlnek, és senki sem fog lakni bennük.+   Öltözzetek hát zsákruhába,+keseregjetek* és jajgassatok,mert Jehova lángoló haragja nem fordult el tőlünk.   „Azon a napon elszáll a király bátorsága*,+és a fejedelmek bátorsága* is. A papok megrémülnek, és a próféták csodálkozni fognak” – ez Jehova kijelentése.+ 10  Akkor ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet+ és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«,+ holott a torkunkhoz szorítják a kardot*.” 11  Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: „A puszta kopár dombjai felől perzselő szél közeledik,és lecsap népem lányára*,de nem azért, hogy szórjon vagy tisztítson. 12  Ezek felől jön a szél teljes erővel az én parancsomra. Most majd kihirdetem az ellenük szóló ítéleteket. 13  Úgy jön, mint az esőfelhők,és szekerei olyanok, mint a szélvész.+ Lovai gyorsabbak a sasoknál.+ Jaj nekünk, mert csapást mértek ránk! 14  Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!+ Meddig dédelgetsz még magadban rossz gondolatokat? 15  Mert hang szól Dán felől,+és pusztulást hirdet Efraim hegyvidékéről. 16  Jelentsétek a nemzeteknek! Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!” „Őrszemek* közelednek messzi földről,és csatakiáltást hallatnak Júda városai ellen. 17  Ellene jönnek minden oldalról, mint a mezőőrök,+mert fellázadt ellenem+ – ez Jehova kijelentése. – 18  Meg fogsz fizetni viselkedésedért és tetteidért.+ Milyen keserves a pusztulásod,mert egészen a szívedig hatol!” 19  Jaj, de gyötrődöm, mennyire gyötrődöm! Szörnyű fájdalmat érzek szívemben*! Háborog bennem a szívem. Nem hallgathatok,mert kürtszót hallottam*,harci riadót*.+ 20  Csapás csapást ér. Erről adnak hírt,mert az egész országot elpusztították. Hirtelen pusztították el sátraimat,egy szempillantás alatt sátorlapjaimat.+ 21  Meddig kell még látnom a jelt*,és hallanom a kürtszót?+ 22  „Mert esztelen az én népem.+ Nem vesznek rólam tudomást. Ostoba fiak ők, nem értelmesek. Ahhoz van eszük*, hogy rosszat tegyenek,de jót tenni nem tudnak.” 23  Láttam a földet, és az üres és kietlen volt.+ Láttam az eget is, és már nem árasztott világosságot.+ 24  Láttam a hegyeket, és azok remegtek,és a dombok is rázkódtak.+ 25  Láttam, hogy nincs már ott ember,és az ég madarai mind elmenekültek.+ 26  Láttam, hogy a gyümölcsöskertek földje pusztává lett már,és városait mind romba döntötték.+ Jehova miatt volt ez,lángoló haragja miatt. 27  Jehova ugyanis ezt mondja: „Elhagyatottá lesz az egész föld,+de nem pusztítom el teljesen. 28  Gyászolni fog ezért a föld,+és fenn az ég elsötétedik.+ Azért van ez, mert szóltam, döntöttem. Nem gondolom meg magam,* és nem is térek el attól.+ 29  A lovasok és az íjászok hangja miattaz egész város menekül.+ Bemennek a sűrűbe,és felmásznak a sziklák közé.+ Minden város elhagyatott,nem lakik bennük ember.” 30  Most, hogy csapás sújtott, mit teszel? Egykor skarlátvörösbe öltözködtél,aranydíszekkel ékesítetted magadat,feketével* hangsúlyoztad a szemeidet. De hiába csinosítgattad magadat,+mert elhagytak, akik gerjedeztek utánad,és most az életedre* törnek.+ 31  Hangot hallottam, mint amilyen a beteg asszonyé,gyötrődést, mint amilyen az először szülő nőé,Sion lányának hangját, aki levegő után kapkod. Miközben kitárja kezeit,+ ezt mondja: „Jaj nekem, mert kimerültem* a gyilkosok miatt!”

Lábjegyzetek

Vagyis Jehova által.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Vagy: „verjétek melleteket”.
Szó szerint: „szíve”.
Szó szerint: „szíve”.
Vagy: „a lelkünkig hatolt a kard”.
Ez egy költői megszemélyesítés, mely valószínűleg sajnálatot vagy együttérzést fejez ki.
Szó szerint: „figyelők”, vagyis azok, akik figyelték a várost, hogy mikor lenne jó megtámadni.
Szó szerint: „szívem falaiban”.
Vagy: „hallott a lelkem”.
Esetleg: „csatakiáltást”.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Vagy: „bölcsek”.
Vagy: „nem sajnálkozom”.
Vagy: „fekete szemfestékkel”.
Vagy: „a lelkedre”.
Vagy: „kimerült a lelkem”.