Lukács 17:1–37

  • Aki mások botlását okozza; megbocsátás; hit (1–6.)

  • Semmirekellő rabszolgák (7–10.)

  • Jézus meggyógyít tíz leprást (11–19.)

  • Isten királyságának eljövetele (20–37.)

    • „Isten királysága közöttetek van” (21.)

    • „Emlékezzetek Lót feleségére!” (32.)

17  Azután így szólt a tanítványaihoz: „Mindenképp lesznek olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák. De jaj annak az embernek, aki mások botlását okozza!  Jobb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák, mint hogy e kisgyermekek közül csak egynek is a botlását okozza.+  Ügyeljetek magatokra! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd,+ és ha megbánja a bűnét, bocsáss meg neki+.  Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.+  Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!”+  Az Úr erre így szólt: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.+  Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra vigyáz, ezt mondja neki, amikor az megjön a szántóföldről: »Gyere gyorsan az asztalhoz, és egyél!«  Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, vegyél fel kötényt, és szolgálj nekem, míg be nem fejezem az evést és az ivást, utána majd ehetsz és ihatsz.«  Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott? 10  Ugyanígy ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«+ 11  Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja. 12  Amint befelé tartott egy faluba, szembejött vele 10 leprás férfi, akik egy kicsit távolabb megálltak tőle,+ 13  és így kiáltoztak: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!” 14  Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”+ Távozásuk közben aztán megtisztultak.+ 15  Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette Istent. 16  Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez egyébként szamáriai+ volt. 17  Erre Jézus így szólt: „Nemde mind a tízen megtisztultak? Hol van akkor a többi kilenc? 18  Hát senki más nem fordult vissza, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez a más nemzetből való?” 19  Majd ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! Mivel hittél, meggyógyultál.”+ 20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten királysága,+ ezt válaszolta nekik: „Isten királysága nem szembetűnő módon jön el, 21  és azt sem mondják majd: »Itt van!«, vagy: »Amott!« Mert Isten királysága közöttetek van.+ 22  Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek meglátni akár csak egyetlen napot is az Emberfia napjaiból, de nem fogjátok meglátni. 23  És azt mondják majd nektek: »Ott van!«, vagy: »Itt van!« De ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.+ 24  Mert ahogy a villámlás megvilágítja az eget az egyik végétől a másik végéig, ugyanúgy lesz az Emberfia+ is az ő napjaiban.+ 25  Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.+ 26  Továbbá, ahogy Noé napjaiban+ történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:+ 27  ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ és eljött az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította+. 28  Hasonlóképpen, mint ahogy Lót napjaiban+ történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29  De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.+ 30  Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik*.+ 31  Azon a napon, aki a háztetőn van, de a javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és ehhez hasonlóan, aki kint van a szántóföldön, ne térjen vissza azokhoz, amiket hátrahagyott. 32  Emlékezzetek Lót feleségére!+ 33  Aki igyekszik megóvni az életét*, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, meg fogja óvni azt.+ 34  Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két ember lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.+ 35  Két asszony fog ugyanazzal a kézimalommal őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.” 36  * —— 37  Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „kinyilatkozik”.
Vagy: „lelkét”.