Lukács 18:1–43
18 Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.+
2 Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte*, és az embereket sem becsülte.
3 Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.«
4 Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem*, és az embereket sem becsülöm,
5 de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«+”
6 Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt?
7 Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak,+ miközben türelmes hozzájuk+?
8 Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet* a földön?”
9 Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak, és másokat semmibe vettek:
10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő.
11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.
12 Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek+.«
13 Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám,* bűnöshöz!«+
14 Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus.+ Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.+”
15 Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.+
16 Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+
17 Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.+”
18 A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+
19 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+
20 Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne gyilkolj!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«+”
21 Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
22 Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+
23 Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.+
24 Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!+
25 Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.+”
26 Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+
27 Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”+
28 Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”+
29 Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,+
30 és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben* pedig örök életet+.”
31 Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.+
32 Például átadják a nemzetekből valóknak,+ gúnyolják,+ arcátlanul bánnak vele, és leköpik+.
33 Miután pedig megkorbácsolták, megölik,+ de ő a harmadik napon feltámad+.”
34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.
35 Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.+
36 Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik.
37 Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!”
38 Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
39 És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
40 Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle:
41 „Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!”
42 Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál.+”
43 Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt,+ dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „nem félte”.
^ Szó szerint: „nem félem”.
^ Szó szerint: „megtalálja-e a hitet”.
^ Vagy: „könyörülj rajtam”.
^ Szó szerint: „örököljek”.
^ Vagy: „korban”. Lásd: Szójegyzék.
