Lukács 2:1–52

LEJÁTSZÁS

Jézus születése (1–7.)
Angyalok jelennek meg a pásztoroknak (8–20.)
Körülmetélés és megtisztulás (21–24.)
Simeon meglátja a Krisztust (25–35.)
Anna beszél a gyermekről (36–38.)
Visszatérés Názáretbe (39–40.)
A 12 éves Jézus a templomban (41–52.)

2 Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját* írják össze. ² (Ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.) ³ És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék. ⁴ Természetesen József+ is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja. ⁵ Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ és aki ekkor terhes volt+. ⁶ Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje. ⁷ És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen. ⁸ Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett. ⁹ Hirtelen ott állt előttük Jehova* angyala, és Jehova* dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk. ¹⁰ Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez. ¹¹ A mai napon Dávid városában+ megmentő született nektek,+ aki Krisztus, az Úr+. ¹² És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” ¹³ Ekkor hirtelen az égi seregből egy sokaság termett ott az angyallal,+ és dicsérték Istent, ezt mondva: ¹⁴ „Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között*!” ¹⁵ Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova*.” ¹⁶ Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt. ¹⁷ Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak. ¹⁸ És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, ¹⁹ Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek*+. ²⁰ A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik. ²¹ A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt,+ a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt+. ²² Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot,+ felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának*, ²³ ahogy meg van írva Jehova* törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet* Jehovának* kell szentelni*.”+ ²⁴ És áldozatot ajánlottak fel a Jehova* törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”+. ²⁵ Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát,+ és szent szellem nyugodott rajta. ²⁶ Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova* Krisztusát. ²⁷ Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ ²⁸ ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta: ²⁹ „Legfőbb Úr, most már békében meghalhat+ a te rabszolgád a kijelentésed szerint, ³⁰ mert látták szemeim megmentésed eszközét,+ ³¹ amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,+ ³² aki világosság+ a nemzeteket borító lepel eltávolítására+, és népednek, Izraelnek dicsősége.” ³³ A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon. ³⁴ Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek+ és sokan talpra állnak Izraelben+, és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni+ ³⁵ (igen, hosszú kard fog átjárni téged*)+, hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.” ³⁶ Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment,* hét évig élt a férjével, ³⁷ és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel. ³⁸ Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását+. ³⁹ Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova* törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. ⁴⁰ A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.+ ⁴¹ Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére+. ⁴² Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.+ ⁴³ Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre. ⁴⁴ Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között. ⁴⁵ De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. ⁴⁶ Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. ⁴⁷ És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ ⁴⁸ Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.” ⁴⁹ De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”+ ⁵⁰ Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik. ⁵¹ Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát* nekik+. Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.+ ⁵² És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.