Lukács 22:1–71
-
A papok kitervelik, hogy megölik Jézust (1–6.)
-
Előkészületek az utolsó pászkára (7–13.)
-
Az Úr vacsorájának bevezetése (14–20.)
-
„Aki elárul engem, itt van velem az asztalnál” (21–23.)
-
Heves vita arról, hogy ki a legnagyobb (24–27.)
-
Jézus szövetséget köt egy királyságra (28–30.)
-
Jézus megjövendöli, hogy Péter megtagadja őt (31–34.)
-
Fontos felkészülni; a két kard (35–38.)
-
Jézus imája az Olajfák hegyén (39–46.)
-
Jézus letartóztatása (47–53.)
-
Péter megtagadja Jézust (54–62.)
-
Gúnyt űznek Jézusból (63–65.)
-
Tárgyalás a szanhedrin előtt (66–71.)
22 Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe,+ más néven a pászka.+
2 A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle,+ mert féltek a néptől+.
3 Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.+
4 És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.+
5 Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.+
6 Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.
7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.+
8 Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”+
9 Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
10 Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.+
11 És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
12 És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.”
13 Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.
14 Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.+
15 És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek,
16 mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.”
17 És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között,
18 mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”
19 És vett egy kenyeret+, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet,+ melyet értetek adok+. Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”+
20 Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen+ alapuló új szövetséget+, és ez a vér ki lesz ontva értetek+.
21 De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.+
22 Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve,+ de jaj annak, aki elárulja őt!+”
23 Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.+
24 Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.+
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.+
26 De ti ne legyetek ilyenek.+ Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb,+ és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.
27 Mert melyik nagyobb: aki étkezik*, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik*? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.+
28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem+ próbáimban+.
29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,+
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban,+ és trónokon üljetek,+ hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét+.
31 Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.+
32 De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited;+ és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet+.”
33 Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”+
34 Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”+
35 Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül,+ ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.
36 Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet.
37 Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.«+ Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.+”
38 Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”
39 Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.+
40 Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+
41 Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett,
42 ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”+
43 Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.+
44 De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni,+ és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.
45 Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól.+
46 Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.+”
47 Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.+
48 Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?”
50 Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+
51 Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.
52 Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?+
53 Amikor nap nap után veletek voltam a templomban,+ nem fogtatok el+. De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.+”
54 Ezután letartóztatták, elvezették,+ és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte+.
55 Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.+
56 Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”
57 De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”
58 Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”+
59 Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!”
60 Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.
61 Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”+
62 És kiment, és keservesen sírt.
63 A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták+ és ütlegelték+ őt,
64 és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?”
65 És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.
66 Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók,+ és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták:
67 „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.”+ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek.
68 Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.
69 De az Emberfia+ mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.+”
70 Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”
71 Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”+
