Lukács 24:1–53
24 A hét első napján azonban jó korán a sírhoz* mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+
2 Ám a követ a sírtól* elhengerítve találták,+
3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét+.
4 Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben.
5 Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?+
6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:
7 az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad+.”
8 Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,+
9 és a sírtól* visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind+.
10 Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony is elmondta ezeket az apostoloknak.
11 De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.
12 Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz*, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.
13 De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre* volt,
14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 Látták őt, de nem ismerték fel.+
17 Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak.
18 Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod,* milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?”
19 Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.+
20 A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék,+ és oszlopra feszítsék.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt+. Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek.
22 Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz* mentek,+
23 és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él.
24 Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz*,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”
25 Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak!
26 Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket,+ és dicsőségre jusson+?”
27 És Mózestől és az összes Prófétától+ kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.
28 Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne.
29 De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon.
30 És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+
31 Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.+
32 És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen,* amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta* nekünk az Írásokat?”
33 És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük.
34 És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+
35 Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.+
36 Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+
37 De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.
38 Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.”
40 És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”
42 Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat,
43 ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.
44 Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban+.”
45 Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,+
46 és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+
47 és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve+ minden nemzetben+ hirdetni fogják azt, hogy az emberek bánják meg a bűneiket, és megbocsátást nyernek+.
48 Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.+
49 Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.+”
50 Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket.
51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.+
52 Ők pedig hódoltak neki*, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe+.
53 És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „az emléksírhoz”.
^ Vagy: „az emléksírtól”.
^ Vagy: „az emléksírtól”.
^ Vagy: „az emléksírhoz”.
^ Szó szerint: „60 stadionnyira”. Egy stadion 185 m. Lásd: B14-es függ.
^ Esetleg: „Te vagy az egyetlen Jeruzsálembe látogató, aki nem tudja. . .?”
^ Vagy: „az emléksírhoz”.
^ Vagy: „az emléksírhoz”.
^ Vagy: „hát nem égett a szívünk”.
^ Vagy: „világosan elmagyarázta”.
^ Vagy: „meghajoltak előtte”.
