Márk 11:1–33
11 Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához+, Jézus elküldött kettőt a tanítványai közül,+
2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.
3 És ha bárki is megkérdezné: »Miért teszitek ezt?«, így válaszoljatok: »Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide.«”
4 Így hát elmentek, és megtalálták a csikót kint az utcán, egy ajtónál megkötve, és eloldozták.+
5 Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik: „Miért oldjátok el a csikót?”
6 Ők pedig pontosan azt válaszolták nekik, amit Jézus mondott, és azok hagyták, hadd menjenek.
7 Odavitték a csikót+ Jézushoz, rátették a felsőruháikat, és ő felült rá.+
8 Sokan meg az útra terítették a felsőruháikat, mások pedig lombos ágakat hoztak a mezőkről.+
9 Az előtte menők és a mögötte jövők így kiáltoztak: „Mentsd meg őt, kérünk!+ Áldott, aki Jehova* nevében jön!+
10 Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága!+ Mentsd meg őt, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!”
11 Ő pedig beért Jeruzsálembe, és elment a templomba. Körös-körül mindent megnézett, de mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.+
12 Másnap, amikor kijöttek Betániából, Jézus megéhezett.+
13 Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert még nem jött el a fügeérés időszaka.
14 Úgyhogy ezt mondta neki: „Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé!”+ A tanítványai pedig figyeltek.
15 Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,+
16 és senkinek sem engedte meg, hogy bármilyen eszközt is átvigyen a templomon.
17 Tanította őket, és ezt mondta nekik: „Nincs-e megírva: »A házam imádság háza lesz minden nemzet számára.«+ De ti rablók barlangjává tettétek.+”
18 A magas rangú papok és az írástudók meghallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy megöljék őt,+ ugyanis féltek tőle, mert az egész sokaság ámult a tanításán.+
19 Mikor beesteledett, kimentek a városból.
20 Kora reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.+
21 Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Rabbi, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”+
22 Jézus így felelt nekik: „Higgyetek Istenben!
23 Biztosak lehettek benne, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és a szíve mélyén nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.+
24 Ezért azt mondom nektek, higgyetek abban, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és akkor valóban meg is kapjátok.+
25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.+”
26 * ——
27 Ismét Jeruzsálembe mentek. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek hozzá a magas rangú papok, az írástudók és a vének,
28 és ezt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adott neked hatalmat arra, hogy ezeket tedd?”+
29 Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
30 Istentől* vagy emberektől kapta János+ a hatalmat, hogy kereszteljen? Válaszoljatok nekem.+”
31 Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
32 De merjük-e azt mondani, hogy »emberektől«?” Ugyanis féltek a sokaságtól, mert azok mind úgy gondolták, hogy János valóban próféta volt.+
33 Így hát ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
