Márk 12:1–44
12 Ezután szemléltetéseket kezdett mondani nekik: „Egy ember szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+
2 A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből.
3 De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el.
4 Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták+.
5 Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia+. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«
7 De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«
8 Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.+
9 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.+
10 Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő*.+
11 Jehovától* lett ez, és bámulatos a szemünkben.+«”
12 Erre el akarták fogni* őt, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták, és elmentek.+
13 Ezt követően elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy belekössenek abba, amit mond.+
14 Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót* fizetni a császárnak, vagy sem?
15 Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt*, hogy megnézzem!”
16 Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.”
17 Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ Istennek pedig, ami Istené.”+ És elálmélkodtak rajta.
18 Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+
19 „Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.+
20 Volt hét testvér. Az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot.
21 A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy.
22 És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
24 Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?+
25 Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+
26 Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+
27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+ Nagyon tévedtek hát.”
28 Az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első* az összes parancsolat közül?”+
29 Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova* a mi Istenünk, és csak egy Jehova* van.
30 És szeresd Jehovát*, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel*, teljes elméddel és teljes erőddel.+«
31 A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+ Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.”
32 Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«+.
33 És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.+”
34 Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.+
35 Jézus tovább tanított a templomban, és ezt mondta: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+
36 A szent szellem+ által maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+
37 Maga Dávid az Urának hívja őt, de akkor hogy lehet az, hogy a fia?+”
A nagy tömeg pedig szívesen hallgatta.
38 És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, azt akarják, hogy üdvözöljék őket a piactereken,+
39 elöl levő* ülőhelyeket akarnak a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon+.
40 Ők azok, akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat,* és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”
41 Leült pedig a perselyekkel+ szemben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe. És sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.+
42 Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét*.+
43 Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe.+
44 Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt.+”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „a szeglet feje”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „le akarták tartóztatni”.
^ Vagy: „fejadót”.
^ Lásd: B14-es függ.
^ Vagy: „a legfontosabb”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „a legjobb”.
^ Szó szerint: „akik felemésztik az özvegyek házát”.
^ Szó szerint: „két leptont, ami egy kvadráns”. Lásd: B14-es függ.
