Márk 15:1–47
15 Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.+
2 Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Ő így válaszolt: „Te mondod.”+
3 A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt.
4 Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit?+ Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”+
5 Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki,+ úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.
6 Ünnepekkor szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.+
7 Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el.
8 A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott.
9 Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”+
10 Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.+
11 De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.+
12 Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”+
13 Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”+
14 Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+
15 Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta,+ átadta, hogy feszítsék oszlopra.+
16 A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.+
17 Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.
18 Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”+
19 És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte*.
20 Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.+
21 Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye a kínoszlopot*.+
22 Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.+
23 Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki,+ de ő nem fogadta el.
24 Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.+
25 A harmadik óra* volt, amikor oszlopra feszítették.
26 És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.+
27 Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+
28 * ——
29 Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva+ ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+
30 mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról*!”
31 Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!+
32 Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról*, hogy lássunk és higgyünk.+” Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.+
33 Amikor eljött a hatodik óra*, sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig*.+
34 És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+
35 Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.”
36 Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon,+ ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
37 Jézus pedig felkiáltott, és meghalt*.+
38 És a szentély függönye+ felülről az aljáig kettéhasadt.+
39 Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”+
40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,+
41 akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla,+ amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
42 Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,
43 eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.+
44 De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már.
45 Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.
46 Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba*+ fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.+
47 Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hódoltak neki”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagyis kb. de. 9 óra.
^ Lásd: A3-as függ.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagyis kb. déli 12 óra.
^ Vagyis kb. du. 3 óráig.
^ Vagy: „kilehelte utolsó leheletét”.
^ Vagy: „emléksírba”.
