Márk 5:1–43
5 Azután átértek a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.+
2 Amint Jézus kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem befolyása alatt álló ember a sírok* közül.
3 A sírhelyek között volt a tanyája, és addig még senki, de senki nem bírta őt elég erősen megkötözni, még lánccal sem.
4 Gyakran megkötözték ugyan lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig összetörte; és senkinek sem volt ereje megfékezni őt.
5 Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírokban meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát.
6 De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és meghajolt előtte,+
7 majd felkiáltott: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!”+
8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”+
9 Még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.”
10 És kérlelte Jézust, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.+
11 A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.+
12 Ezért a szellemek így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
13 És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba. A csorda pedig – mintegy 2000 állat – a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe.
14 A pásztoraik erre elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. És az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.+
15 Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember – az, akiben korábban egy légió démon volt – felöltözve és ép elmével ott ül, és félelem fogta el őket.
16 Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogy mi történt a démontól megszállt emberrel és a disznókkal.
17 Ezért könyörögni kezdtek Jézusnak, hogy menjen el a vidékükről.+
18 Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelte őt, hogy hadd menjen vele.+
19 De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova*, és milyen irgalmas volt hozzád.”
20 A férfi pedig elment, és hirdetni kezdte Dekapoliszban*, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csak ámultak.
21 Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda hozzá; ő pedig a tenger partján volt.+
22 Ekkor odajött a zsinagóga egyik vezetője, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lába elé borult.+
23 Többször is így könyörgött neki: „A kislányom nagyon beteg*. Kérlek, gyere el, és tedd rá a kezedet,+ hogy rendbe jöjjön és éljen.”
24 Erre Jézus elment vele. Nagy tömeg követte, és tolongott körülötte.
25 Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt.+
26 Sok orvos sok szenvedést okozott neki. Már minden vagyonát rájuk költötte, de nem lett jobban, sőt még rosszabbul lett.
27 Mivel hallotta a Jézusról szóló beszámolókat, a tömegben hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruháját,+
28 mert ezt mondogatta: „Elég, ha csak a felsőruháját érintem, és rendbe jövök.”+
29 És azonnal elállt a vérfolyása, és érezte, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.
30 Jézus azonnal észrevette, hogy erő+ áradt ki belőle, ezért hátrafordult a tömegben, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a felsőruhámat?”+
31 De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«”
32 Ő azonban körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult elé, és elmondta neki a teljes igazságot.
34 Ő így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével+!”+
35 Még beszélt, amikor odajöttek néhányan Jairus otthonából, és ezt mondták: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”+
36 De Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy!”+
37 És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.+
38 Eljutottak hát Jairus házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és jajveszékeltek.+
39 Miután bement, ezt mondta nekik: „Miért sírtok, és miért csináltok ilyen zűrzavart? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”+
40 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De miután Jézus mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt.
41 Aztán megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi!”, ami lefordítva azt jelenti: „Lányka, mondom neked, kelj fel!”+
42 A lány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett. (12 éves volt.) És a szülők hirtelenjében azt sem tudták, hová legyenek örömükben.
43 De Jézus újra meg újra megparancsolta nekik*, hogy ezt senkivel se tudassák,+ majd szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „emléksírok”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „a tíz város vidékén”.
^ Vagy: „a halálán van”.
^ Vagy: „erőteljesen rájuk parancsolt”.
