Máté 22:1–46
22 Jézus ismét szemléltetésekben beszélt velük, ezt mondva:
2 „Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére+.
3 A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára.+
4 Elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’«
5 De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte,+
6 a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket.
7 A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat.+
8 Ezután így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta.+
9 Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit csak találtok.+«
10 Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel*.
11 Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve.
12 Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni.
13 Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
15 Akkor a farizeusok elmentek, és kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják.+
16 Elküldték hát hozzá a tanítványaikat a Heródes-pártiakkal+ együtt, hogy mondják ezt: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és az igazat tanítod arról, hogy mi Isten akarata, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed.
17 Mondd meg azért nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót* fizetni a császárnak, vagy sem?”
18 Jézus azonban, tudva, hogy gonoszak, ezt mondta: „Miért tesztek próbára, képmutatók?
19 Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót* fizettek.” Odavittek neki egy dénárt*.
20 És megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?”
21 Ezt mondták: „A császáré.” Akkor így szólt hozzájuk: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”+
22 Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyták őt.
23 Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+
24 „Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.«+
25 Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt utódja, az özvegyét feleségül vette a testvére.
26 Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel.
27 Végül meghalt az asszony is.
28 A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt.”
29 Jézus így felelt nekik: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.+
30 Mert a feltámadáskor a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+
31 Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva:
32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+”
33 Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán.+
34 Miután a farizeusok hallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűltek.
35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni, ezért megkérdezte tőle:
36 „Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?”+
37 Ő ezt mondta neki: „»Szeresd Jehovát*, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel* és teljes elméddel.«+
38 Ez a legfontosabb és első parancsolat.
39 A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+
40 Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták.”+
41 Míg a farizeusok ott voltak, Jézus megkérdezte tőlük:+
42 „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt mondták neki: „Dávidé.”+
43 Erre megkérdezte tőlük: „Akkor hogyhogy Dávid ihletés által+ Urának hívja őt, ezt mondva:
44 »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+
45 Ha tehát Dávid az Urának hívja őt, hogy lehet a fia?+”
46 Erre senki sem tudott felelni neki, és attól a naptól fogva nem merték kérdezgetni sem.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „azokkal, akik az asztalnál feküdtek”.
^ Vagy: „fejadót”.
^ Vagy: „fejadót”.
^ Lásd: B14-es függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: A5-ös függ.
