Máté 24:1–51
24 Amikor Jézus kifelé tartott a templomból, a tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.
2 Erre ő ezt mondta nekik: „Látjátok mindezeket? Higgyétek el, hogy semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+
3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és így szóltak: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek*+ és a világrendszer* befejezésének?”+
4 Jézus pedig így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy bárki is félrevezessen titeket,+
5 mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat félrevezetnek.+
6 Háborúk zaját fogjátok hallani, és háborúkról kaptok híreket, de ne ijedjetek meg, mert ezeknek meg kell lenniük. Ez azonban még nem a vég.+
7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen,+ és lesznek élelmiszerhiányok+ meg földrengések egyik hely után a másikon.+
8 Mindez a gyötrő fájások kezdete.
9 Akkor majd üldöznek+ és megölnek benneteket,+ és a nevem miatt minden nemzet gyűlölni fog titeket.+
10 Továbbá akkor majd sokan feladják a hitüket*, elárulják és gyűlölni fogják egymást.
11 Sok hamis próféta lesz, és sokakat félrevezetnek,+
12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet.
13 De aki mindvégig kitart, az megmenekül.+
14 És a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla,*+ és akkor jön el a vég.
15 Mikor tehát meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta beszélt, szent helyen áll+ (az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse),
16 akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe.+
17 Aki a háztetőn van, ne menjen le a házba, hogy kihozza onnan a holmiját,
18 és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza, hogy felkapja a felsőruháját.
19 Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!
20 Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télen kelljen menekülnötök, és ne is sabbatnapon,
21 mert akkor nagy nyomorúság+ lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.+
22 Bizony, ha Isten nem rövidítené meg azokat a napokat, senki* sem menekülne meg, de a választottak miatt megrövidíti azokat a napokat.+
23 Akkor ha valaki azt mondja nektek: »Nézzétek! Itt a Krisztus!«,+ vagy: »Amott van!«, ne higgyétek el.+
24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták+ jönnek, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy ha lehet, félrevezessék még a választottakat is.+
25 Előre figyelmeztettelek titeket.
26 Ha tehát azt mondják nektek, hogy »a pusztában van«, ne menjetek ki, vagy hogy »a belső szobában van«, ne higgyétek el.+
27 Az Emberfiának a jelenléte* a villámláshoz hasonlítható, mely kelettől nyugatig mindenhol látható az égbolton.+
28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a sasok.+
29 Mindjárt azoknak a napoknak a nyomorúsága után a nap elsötétül,+ a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az égben lévő erők megrázkódnak.+
30 Akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen, és a föld minden nemzete* verni fogja magát bánatában,+ és látni fogja az Emberfiát+ eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel.+
31 És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig összegyűjtik a választottait a négy égtáj* felől, az ég egyik végétől a másik végéig.+
32 Értsétek meg ezt a szemléltetést a fügefáról: mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.+
33 Hasonlóképpen, amikor látjátok mindezeket, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő* közel van, az ajtónál áll.+
34 Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
35 Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+
36 Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra,+ sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.+
37 Mert amilyenek Noé napjai voltak,+ olyan lesz az Emberfiának a jelenléte* is.+
38 Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+
39 és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat+ –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is.
40 Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.
41 Két asszony őröl majd kézimalommal: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.+
42 Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.+
43 De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálat idején* jön a tolvaj,+ ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába.+
44 Emiatt ti is legyetek készen,+ mert olyan órában jön el az Emberfia, amelyben nem gondolnátok.
45 Ki valójában a hű és értelmes* rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik az eledelüket a kellő időben?+
46 Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!+
47 Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.
48 De ha a rabszolga gonosz, és ezt mondja valamikor is magában: »Késik az én uram«,+
49 és verni kezdi a rabszolgatársait, és eszik, iszik a megrögzött részegesekkel,
50 akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud,+
51 és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és arra a helyre dobja, ahol a képmutatók vannak. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.+
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „kor”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „elbotlanak”.
^ Szó szerint: „tanúságul minden nemzetnek”.
^ Szó szerint: „egyetlen test”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „törzse”.
^ Szó szerint: „szél”.
^ Vagyis az Emberfia.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „az éjszaka melyik időszakában”.
^ Vagy: „bölcs”.
