Máté 25:1–46
25 Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat,+ és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt+.
2 Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes*+.
3 Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.
4 Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban.
5 Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak.
6 Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«
7 Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.+
8 Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«
9 Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.«
10 Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre,+ az ajtó pedig bezárult.
11 Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«+
12 Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«
13 Kitartóan virrasszatok hát,+ mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.+
14 Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.+
15 Az egyiknek adott öt talentumot*, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre.
16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett.
17 Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett.
18 De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét*.
19 Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.+
20 Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«+
21 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni.+ Örülj együtt az uraddal!+«
22 Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«+
23 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«
24 Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.+
25 Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.«
26 Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam?
27 Így hát a pénzemet* letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza.
28 Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.+
29 Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+
30 Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«
31 Amikor az Emberfia+ eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal,+ akkor leül az ő dicsőséges trónjára.
32 Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.
33 És a juhokat+ a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára+.
34 Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve!
35 Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,+
36 meztelen voltam,* és ruhát adtatok nekem.+ Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.+«
37 Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?+
38 Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked?
39 Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?«
40 A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«+
41 Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen,+ ti átkozottak, az örök tűzre,+ amely az Ördögnek és az angyalainak készült!+
42 Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom.
43 Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.«
44 Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?«
45 Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«+
46 Ezekre örök halál vár,*+ az igazságosak pedig örök életet kapnak+.”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „bölcs”.
^ Egy görög talentum 20,4 kg. Lásd: B14-es függ.
^ Szó szerint: „ezüstjét”.
^ Szó szerint: „ezüstömet”.
^ Vagy: „nem voltam kellően felöltözve”.
^ Szó szerint: „ezek örökre levágattatnak”, ahogy a fáról levágnak egy ágat.
