Máté 27:1–66
27 Amikor reggel lett, az összes magas rangú pap és a nép vénei arról tanácskoztak, hogyan tudnák halálra juttatni Jézust.+
2 Miután megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.+
3 Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték Jézust, lelkiismeret-furdalást érzett, ezért visszavitte a 30 ezüstöt a magas rangú papoknak és a véneknek,+
4 és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos embert* árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te bajod!”
5 Így hát bedobta a templomba az ezüstöt, majd ment, és felakasztotta magát.+
6 A magas rangú papok pedig felszedték az ezüstöt, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba tenni, mert vérnek ára ez.”
7 Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét, hogy oda temessék az idegeneket.
8 Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek+ mind a mai napig.
9 Akkor beteljesedett, amit Isten mondott Jeremiás próféta által: „És vették a 30 ezüstöt, melyben néhány izraelita* megállapodott, hogy ennyit fizetnek érte,
10 és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy Jehova* megparancsolta nekem.+”
11 Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”+
12 De a magas rangú papok és a vének vádjaira semmit sem válaszolt.+
13 Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?”
14 Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem szólt, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.
15 Ünnepekkor a kormányzó szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit a sokaság kért.+
16 Éppen abban az időben fogva tartottak egy hírhedt rabot, akit Barabásnak hívtak.
17 Így hát, miután összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?”
18 Pilátus ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki.
19 Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
20 A magas rangú papok és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék,+ Jézust pedig ölessék meg.+
21 A kormányzó ekkor megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.”
22 Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”+
23 Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+
24 Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.”
25 Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!”+
26 Akkor szabadon engedte Barabást, Jézust pedig megostoroztatta,+ és átadta, hogy feszítsék oszlopra.+
27 Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és odahívták hozzá az egész katonai egységet.+
28 Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,+
29 töviskoronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és gúnyt űztek belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
30 Leköpték,+ fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.
31 Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, majd elvezették, hogy oszlopra feszítsék.+
32 Kifelé menet találtak egy Simon nevű, cirénei születésű embert, és arra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot*.+
33 És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,+
34 epével kevert bort* adtak Jézusnak,+ de amikor megkóstolta, nem volt hajlandó meginni.
35 Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,+
36 aztán ott ültek, és őrizték őt.
37 Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették ezzel a szöveggel: „Ez Jézus, a zsidók királya”.+
38 Aztán oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+
39 Az arra menők pedig becsmérlően beszéltek róla,+ és a fejüket csóválva+
40 ezt mondták: „Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+ mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról*!”+
41 Hasonlóképpen a magas rangú papok is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, gúnyt űztek belőle, és ezt mondták:+
42 „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya+ ő, szálljon le most a kínoszlopról*, és hinni fogunk benne.
43 Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja.+ Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«+”
44 Ugyanígy gyalázták még a rablók is, akiket mellette feszítettek oszlopra.+
45 A hatodik órától* fogva a kilencedik óráig* sötétség borult az egész vidékre.+
46 A kilencedik óra körül Jézus felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+
47 Ennek hallatán az ott állók közül némelyek így szóltak: „Ez Illést hívja.”+
48 És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon.+
49 De a többiek így szóltak: „Hagyd! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50 Jézus ismét felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét*.+
51 Ekkor a szentély függönye+ kettéhasadt,+ felülről az aljáig,+ és a föld megrázkódott, a sziklák pedig széthasadtak.
52 A sírok* megnyíltak, és sok, alvásba merült szentnek a teste a felszínre került,
53 és láthatóvá vált sokak számára. (És az emberek, akik Jézus feltámadása után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba.)
54 Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez!”+
55 És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek. Ők voltak azok, akik Jézussal mentek Galileából, hogy gondoskodjanak róla.+
56 Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.+
57 Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki szintén tanítványa lett Jézusnak.+
58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.+ Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki neki.+
59 És József fogta a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,+
60 és az új sírjába* fektette,+ amelyet sziklába vágott. És miután egy nagy követ hengerített a sír* bejáratához, elment.
61 Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.+
62 A következő napon, amely az előkészületi nap+ után volt, a magas rangú papok és a farizeusok összegyűltek Pilátus elé,
63 és így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.«+
64 Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt,+ és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.”
65 Pilátus így szólt hozzájuk: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!”
66 Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „vért”.
^ Szó szerint: „Izrael néhány fia”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Ez egy keserű ital.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagyis kb. déli 12 órától.
^ Vagyis kb. du. 3 óráig.
^ Szó szerint: „szellemét”.
^ Vagy: „emléksírok”.
^ Vagy: „emléksírjába”.
^ Vagy: „emléksír”.
