Máté 8:1–34

  • Jézus meggyógyít egy leprást (1–4.)

  • Egy katonatiszt hite (5–13.)

  • Jézus sokakat meggyógyít Kapernaumban (14–17.)

  • Mi szükséges Jézus követéséhez? (18–22.)

  • Jézus lecsendesít egy vihart (23–27.)

  • Jézus a disznókba küldi a démonokat (28–34.)

8  Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt.  Odament hozzá egy leprás, és hódolt* neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+  Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!”+ És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.+  Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is!+ Menj, mutasd meg magad a papnak,+ és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”  Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:+  „Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak.”  Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.”  A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.  Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 10  Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.+ 11  Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,+ 12  de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.+ 13  Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!”+ És a szolga még abban az órában meggyógyult.+ 14  Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa+ lázas betegen fekszik.+ 15  Jézus megérintette az asszony kezét,+ mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt. 16  Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget, 17  hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”+ 18  Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.+ 19  És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”+ 20  Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 21  Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 22  Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”+ 23  És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.+ 24  Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.+ 25  Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!” 26  De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek* ennyire, ti kishitűek?”+ Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.+ 27  A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!” 28  Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok* közül jöttek elő.+ Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni. 29  És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia?+ Azért jöttél ide, hogy kínozz minket,+ mielőtt eljönne az ideje?”+ 30  Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.+ 31  Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”+ 32  Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett. 33  A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel. 34  Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.+

Lábjegyzetek

Vagy: „meghajolt előtte”.
Vagy: „vagytok bátortalanok”.
Vagy: „emléksírok”.