Malakiás 1:1–14
1 Kijelentés:
Jehova szava Izraelnek Malakiás* által:
2 „Szeretlek benneteket”+ – mondja Jehova.
Ti azonban ezt kérdezitek: „Miből látszik, hogy szeretsz bennünket?”
„Hát Ézsau nem a testvére volt Jákobnak?+ – kérdezi Jehova. – Mégis, Jákobot szerettem,
3 Ézsaut ellenben gyűlöltem.+ Hegyeit elhagyatottá tettem,+ és örökségét a pusztai sakálok lakhelyévé.+”
4 „Bár Edom ezt mondja: »Összezúztak bennünket, de visszatérünk, és újjáépítjük a romokat«, a seregek Jehovája viszont így szól: »Ők ugyan építenek, én azonban lerombolom. Úgy nevezik majd azt a helyet, hogy ’gonoszság vidéke’, őket pedig ’a nép, amelyet Jehova örökre elítélt’.+
5 Saját szemetekkel látjátok majd, és ezt mondjátok: ’Legyen magasztalva Jehova Izrael területén!’«”
6 „»A fiú tiszteli az apját,+ a szolga is az urát. Ha tehát én atya vagyok,+ hol a nekem járó tisztelet?+ Ha úr* vagyok, hol az engem megillető félelem*?« – kérdezi a seregek Jehovája tőletek, ti papok, akik megvetitek a nevemet.+
»És ti ezt kérdezitek: ’Hogyan vetjük meg a nevedet?’«
7 »Úgy, hogy tisztátalan ételt* hoztok az oltáromra.«
»És ti ezt kérdezitek: ’Hogyan teszünk tisztátalanná téged?’«
»Azzal, hogy ezt mondjátok: ’Jehova asztala+ megvetendő.’
8 Amikor vak állatot hoztok áldozatul, ezt mondjátok: ’Nincs abban semmi rossz.’ Amikor sánta vagy beteg állatot hoztok: ’Nincs abban semmi rossz.’«+”
„Vidd csak a kormányzód elé! Vajon örül majd neked, és kedvesen fogad?” – kérdezi a seregek Jehovája.
9 „Most pedig kérlek titeket, könyörögjetek Istenhez,* hogy jóindulattal bánjon veletek. Ha ilyen áldozatokat adtok, vajon kedvesen fogadja bármelyikőtöket is?” – kérdezi a seregek Jehovája.
10 „Ki az közületek, aki kész bezárni az ajtókat?*+ Még tüzet sem gyújtotok az oltáromon ingyen!+ Nem telik kedvem bennetek – mondja a seregek Jehovája –, és nem fogadom szívesen a kezetekből az ajándékot, melyet felajánlotok nekem.+”
11 „Kelettől nyugatig* nagy lesz az én nevem a nemzetek között.+ Mindenütt áldozatot mutatnak be, hogy felszálljon a füstje, és áldozatot ajánlanak fel a nevemnek, tiszta ajándékot. Mert nagy lesz a nevem a nemzetek között”+ – ezt mondja a seregek Jehovája.
12 „De ti gyalázzátok azt*,+ amikor ezt mondjátok: »Jehova asztala tisztátalan, és a gyümölcse, vagyis az étele megvetendő.«+
13 Ezt is mondjátok: »Milyen fárasztó!« Sőt, még fintorogtok is rá – mondja a seregek Jehovája. – Lopott, sánta és beteg állatot hoztok. Igen, ilyen ajándékot hoztok. Ezt fogadjam el tőletek?”+ – kérdezi Jehova.
14 „Átkozott, akinek bár van ép hím állata a nyájban, de amikor fogadalmat tesz, ravaszul sérült* állatot áldoz Jehovának. Mert nagy király vagyok én+ – mondja a seregek Jehovája –, és félelmet keltő lesz nevem a nemzetek között.+”
Lábjegyzetek
^ Jel.: ’követem’; ’hírnököm’.
^ Vagy: „nagy úr”.
^ Vagy: „tisztelet”.
^ Szó szerint: „kenyeret”.
^ Vagy: „enyhítsétek meg Isten arcát”.
^ Nyilvánvalóan a templom ajtajait, ami a feladatuk volt.
^ Vagy: „napkelettől napnyugatig”.
^ Esetleg: „gyaláztok engem”.
^ Vagy: „hibás”.
