Róma 1:1–32

  • Üdvözletek (1–7.)

  • Pál szeretne Rómába látogatni (8–15.)

  • „Az igazságos a hite miatt fog élni” (16–17.)

  • Az istentelen emberek számára nincs mentség (18–32.)

    • Isten tulajdonságai látszanak a teremtésből (20.)

1  Pál vagyok, Krisztus Jézus rabszolgája, akit elhívtak apostolnak, és kiválasztottak, hogy hirdesse Isten jó hírét,+  amelyet ő már régebben megígért a prófétái által a szent írásokban  a Fiáról – aki Dávid+ vér szerinti utódjától* származott,  de aki a szentség szellemének a hatalmával Isten Fiának+ lett kijelentve azáltal, hogy feltámadt a halottak közül+ –, igen, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról.  Általa ki nem érdemelt kedvességben részesültünk, és apostolok+ lettünk, hogy minden nemzetből+ elhívjunk embereket, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek, dicsőítve a nevét.  Ezek közül a nemzetek közül hívtak el titeket is, hogy Jézus Krisztushoz tartozzatok.  Mindazoknak írok Rómában, akiket Isten szeret, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek: Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!  Mindenekelőtt hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hitetekről szerte az egész világon beszélnek.  Mert tanúm az Isten, akinek szent szolgálatot végzek teljes szívemből*, hirdetve a Fiáról szóló jó hírt, hogy nem szűnök meg említést tenni rólatok az imáimban,+ 10  és kérve kérem, hogy hacsak lehetséges, Isten akaratából most végre sikerüljön elmennem hozzátok. 11  Mert nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítselek titeket szellemi ajándékokkal, 12  vagy inkább, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást+ a hitünk által, ti engem a tiétek, én pedig titeket az enyém által. 13  Szeretném, ha tudnátok, testvérek, hogy sokszor akartam elmenni hozzátok, de akadályokba ütköztem mostanáig. Azért szerettem volna elmenni hozzátok, hogy köztetek is legyen gyümölcse a munkámnak, ugyanúgy, ahogy a többi nemzet között is. 14  Görögöknek is, idegeneknek* is, bölcseknek is, ostobáknak is adósa vagyok, 15  úgyhogy kész vagyok hirdetni a jó hírt nektek is, akik ott, Rómában vagytok.+ 16  Mert nem szégyellem a jó hírt.+ Valójában Isten ereje az, hogy megmentsen mindenkit, akinek van hite,+ zsidót először,+ és görögöt is.+ 17  Mert akiknek van hitük, azok láthatják, hogy a jó hír által Isten feltárja az igazságosságát, és ez megerősíti a hitüket,+ mint ahogy meg van írva: „De az igazságos a hite miatt fog élni.”+ 18  Mert Isten kiönti* a haragját+ az égből azoknak az embereknek az istentelenségére és igazságtalanságára, akik igazságtalanul elnyomják az igazságot,+ 19  mivel ami tudható Istenről, az nyilvánvaló közöttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette nekik.+ 20  Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők,+ igen, az ő örök hatalma+ és istensége+, úgyhogy nincs mentség az ilyeneknek. 21  Mert bár ismerik Istent, nem dicsőítik őt Istenként, és hálát sem adnak neki, hanem úgy érvelnek, mint akik üresfejűek, és érzéketlen szívük elsötétült+. 22  Azt állítják ugyan, hogy bölcsek, de bolondok lettek, 23  és a romolhatatlan Isten dicsőségét olyasmire változtatták, mint a romlandó emberek, a madarak, a négylábú teremtmények és a hüllők* hasonmása.+ 24  Ezért Isten hagyta, hogy a szívük tisztátalan kívánságait kövessék, és így meggyalázzák a testüket. 25  Isten igazságát hazugsággal cserélik fel, és inkább a teremtést imádják, és annak végeznek szent szolgálatot, semmint a Teremtőnek, aki örökre dicséretre méltó. Ámen. 26  Ezért Isten hagyta, hogy hatalmukba kerítsék őket a szégyenteljes nemi vágyak+. Asszonyaik a természetes nemi kapcsolat helyett a természetelleneset választották.+ 27  Hasonlóképpen a férfiak is felhagytak azzal, hogy természetes módon asszonnyal létesítsenek nemi kapcsolatot, és egymást kívánták meg szenvedélyesen, férfiak férfiakat,+ szemérmetlenül viselkedve. Meg is kapják a bűnükért a teljes büntetést*.+ 28  És mivel nem tartják helyesnek, hogy elismerjék Istent*, Isten hagyta, hogy helytelenül gondolkodjanak és cselekedjenek+. 29  Nagyon igazságtalanok,+ gonoszok, mohók*+, rosszak, irigyek+. Gyilkolnak+, viszálykodnak, csalnak+, rosszmájúak+, pletykálkodnak*, 30  rossznyelvűek+, gyűlölik Istent, arcátlanok, gőgösek és dicsekvők. Ártalmas dolgokat eszelnek ki, nem engedelmeskednek a szüleiknek,+ 31  értetlenek+, egyezségszegők, nincs bennük szeretet, és irgalmatlanok. 32  Bár nagyon is jól ismerik Isten igazságos rendeletét, hogy akik ilyeneket tesznek, halált érdemelnek,+ de nemcsak hogy továbbra is ezeket teszik, hanem még elismerően is tekintenek azokra, akik ilyesmiket tesznek.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „magvából”.
Szó szerint: „szellememmel”.
Vagy: „nem görögöknek”. Szó szerint: „barbároknak”.
Szó szerint: „kinyilatkoztatja”.
Vagy: „csúszómászók”.
Vagy: „fizetséget”.
Vagy: „pontos ismeretük legyen Istenről”.
Vagy: „sugdolóznak”.
Vagy: „kapzsik”.