Zsoltárok 102:1–28
Az elnyomott ember imája, amikor el van keseredve, és elmondja a panaszát Jehovának.+
102 Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+jusson el hozzád segélykiáltásom+!
2 Ne rejtsd el arcodat előlem nyomorúságom idején.+
Hajtsd felém füledet;*gyorsan válaszolj nekem, ha kiáltok!+
3 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst,és csontjaim vörösen izzanak, mint valami tűzhely.+
4 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű;+még arról is elfeledkezem, hogy egyek.
5 Hangos sóhajtozásom miatt+csontjaim húsomhoz tapadnak.+
6 A puszta pelikánjához hasonlítok.
Olyan vagyok, mint a kuvik a romok között.
7 Álmatlanul fekszem;*olyan vagyok, mint egy árva madár a tetőn.+
8 Ellenségeim egész nap gúnyolnak.+
Akik csúfot űznek belőlem*, az én nevemmel átkozódnak.
9 Hamut eszem kenyér gyanánt,+italomat könnyeimmel elegyítem+
10 haragod és felháborodásod miatt,mert fölemeltél engem, csak azért, hogy aztán elvess.
11 Életem olyan, mint az árnyék, mely eltűnik napnyugtakor,*+és elfonnyadok, mint a fű.+
12 De te, ó, Jehova, örökké megmaradsz,+és hírneved* nemzedékről nemzedékre fennmarad.+
13 Cselekszel majd, és irgalmazol Sionnak,+mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá;+itt a meghatározott idő.+
14 Mert szolgáid örömüket lelik köveiben,+és még a pora is kedves nekik.+
15 A nemzetek mélységesen tisztelik* majd Jehova nevét,és a föld összes királya a te hatalmadat.+
16 Mert Jehova újjáépíti Siont,+meg fog jelenni dicsőségében.+
17 Odafigyel a kisemmizettek imájára,+nem veti meg imájukat.+
18 Meg van ez írva a jövendő nemzedéknek,+hogy egy nép, amely ezután fog létrejönni*, dicsérje Jahot.
19 Mert letekint az ő szent magasságából,+Jehova az égből a földre tekint,
20 hogy meghallgassa a rabnak sóhaját,+és szabadon engedje a halálra ítélteket,+
21 hogy hirdessék Jehova nevét Sionban,+és dicséretét Jeruzsálemben,
22 amikor a népek és a királyságokösszegyűlnek, hogy Jehovát szolgálják.+
23 Idő előtt elvette erőmet,rövidre szabta napjaimat.
24 Így szóltam: „Ó, Istenem,ne vedd el életem, mielőtt megöregednék,te, akinek évei átívelnek minden nemzedéken+.
25 Te raktad le hajdanán a föld alapjait,az ég is a te kezed műve.+
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz;mind elkopnak, akár a ruha.
Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük.
27 De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.+
28 Szolgáid gyermekei biztonságban élnek majd,és utódaik biztosan megmaradnak előtted.+”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
^ Esetleg: „elsorvadtam”.
^ Vagy: „nevetség tárgyává tesznek”.
^ Vagy: „mint a megnyúló árnyék”.
^ Vagy: „neved”. Szó szerint: „emlékezeted”.
^ Szó szerint: „félik”.
^ Szó szerint: „lesz megteremtve”.
