Zsoltárok 104:1–35

  • Isten dicsőítése a teremtés csodáiért

    • A föld örökké megmarad (5.)

    • Bor és kenyér a halandó embernek (15.)

    • „Számtalanok a te műveid” (24.)

    • „Ha elveszed lélegzetüket, meghalnak” (29.)

104  Hadd dicsérjem* Jehovát!+ Ó, Jehova Istenem, fölöttébb nagy vagy!+ Méltóságba és pompába öltöztél.+   Világosságot+ öltöttél magadra ruha gyanánt. Kifeszíted az eget, mint egy sátorlapot.+   Lefekteti felső szobáinak gerendáit az égben levő vizekben*,+a felhőket teszi szekerévé,+és a szélnek szárnyain jár+.   Angyalait erőssé* teszi,szolgáit emésztő tűzzé.+   Ő szilárdította meg a földet annak alapjain;+sohasem fogják elmozdítani azt a helyéről*.+   Mély vizekkel takartad be, mint egy ruhával.+ A hegyeket vizek borították.   Parancsodra elmenekültek;+mennydörgésed hangjára fejvesztve futottak   – hegyek emelkedtek föl,+ és völgyek ereszkedtek alá –arra a helyre, amelyet kijelöltél nekik.   Határt szabtál, melyet nem léphetnek át,+hogy ne borítsák el újra a földet. 10  Forrásokat küld ő a völgyekbe;a hegyek között folynak. 11  Vizet adnak a mező minden vadjának,ott oltják szomjukat a vadszamarak. 12  Fölöttük pihennek meg az ég madarai;a sűrű lombból dalolnak. 13  Megitatja a hegyeket felső szobáiból.+ Munkáid gyümölcséből jóllakik a föld.+ 14  Füvet sarjaszt az állatoknak,és növényzetet az ember javára,+hogy eledelt hozzon elő a földből, 15  és bort ad, mely megvidámítja az ember szívét,+olajat, mely fénylővé teszi az arcát,és kenyeret, mely élteti a halandónak szívét.+ 16  Jehova fái teleszívják magukat vízzel,a Libanon cédrusai, melyeket ültetett, 17  ahol a madarak fészket raknak. A gólyának+ borókafenyőn van az otthona. 18  A magas hegyek a kőszáli kecskéknek+ valók,a sziklák menedéket nyújtanak a szirtiborzoknak+. 19  Ő alkotta a holdat, hogy jelezze a meghatározott időket;jól tudja a nap, hogy mikor nyugodjon le.+ 20  Sötétséget rendelsz, és leszáll az éj;+akkor jön elő az erdő minden vadja. 21  A fiatal oroszlánok* zsákmányért ordítanak,+így kérve eledelüket Istentől+. 22  Amikor felragyog a nap,visszahúzódnak, és leheverednek búvóhelyükön. 23  Az ember dolgozni megy,és egészen estig fáradozik. 24  Számtalanok a te műveid, ó, Jehova!+ Mindet bölcsen alkottad meg.+ Betöltik a földet alkotásaid. 25  Ott van a nagy és széles tenger,melyben megszámlálhatatlanul sok élőlény nyüzsög, kicsik és nagyok egyaránt.+ 26  Ott járnak a hajók;a leviatánt*+ pedig azért formáltad, hogy játszadozzon benne. 27  Mindannyian rád várnak,hogy időben megadd eledelüket.+ 28  Összegyűjtik, amit adsz nekik.+ Amikor megnyitod a kezed, eltelnek minden jóval.+ 29  Amikor elrejted arcodat, megrettennek. Ha elveszed lélegzetüket*, meghalnak, és visszatérnek a porba.+ 30  Ha szellemedet* kibocsátod, megteremtetnek,+és megújítod a föld színét. 31  Jehova dicsősége örökké fennmarad. Jehova örömét leli műveiben.+ 32  Letekint a földre, és az megremeg,megérinti a hegyeket, és azok füstölögnek.+ 33  Dalolni fogok Jehovának+ egész életemben,dicséreteket énekelek* Istenemnek, amíg csak élek.+ 34  Szerezzenek neki örömet gondolataim.* Én ujjongani fogok Jehovában. 35  A bűnösök eltűnnek a földről,és a gonosz nem lesz többé.+ Hadd dicsérjem* Jehovát! Dicsérjétek Jahot!*

Lábjegyzetek

Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Szó szerint: „a vizekben”.
Szó szerint: „szellemekké”.
Vagy: „sohasem fog meginogni”.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlánok”.
Vagy: „szellemüket”.
Ez Isten tevékeny erejére utal.
Vagy: „zenélek”.
Esetleg: „Legyen kedves a róla való elmélkedésem.”
Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.